Horváth M. Zsuzsanna: Egy hang…
Egy hang, mely
a szívemből szólt,
csöppnyi szeretetmorzsát
feléd szórt.
Lelkem szirmán
elnyílott virág,
gyöngyszemkönnyem
izzó parázs, majd
jégcsappá dermedt
reszkető ajkam falán.
A szívfájdalom elcsitult,
bűnös lélek megtisztult.
Szeretetzápor hullt a Földre,
jóság költözött az
emberek szívébe.
Egy hang hallgat már, de
varázsporát szórja ránk.
Lélekvirága tündöklő,
becézgető szívtükör.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése