Amilyen könnyen válhat egy idegen ...

 

Van aki elveszi az eszed ...

 

Egy hang…

Horváth M. Zsuzsanna: Egy hang…

Egy hang, mely

a szívemből szólt,

csöppnyi szeretetmorzsát

feléd szórt.

Lelkem szirmán

elnyílott virág,

gyöngyszemkönnyem

izzó parázs, majd

jégcsappá dermedt

reszkető ajkam falán.

A szívfájdalom elcsitult,

bűnös lélek megtisztult.

Szeretetzápor hullt a Földre,

jóság költözött az

emberek szívébe.

Egy hang hallgat már, de

varázsporát szórja ránk.

Lélekvirága tündöklő,

becézgető szívtükör.

Nem tudunk semmit a jövőről

 

László Ilona: Nem tudunk semmit a jövőről...

Nem tudunk semmit a jövőről,

Csak tobzódunk önfeledten a mában,

Pillanatokat lopunk az időből,

S a végtelent leljük egymás karjában.

Én itt vagyok, neked

Geisz László: Én itt vagyok, neked

Én itt vagyok neked,

Ha kéred itt legyek,

Én itt vagyok veled,

Ha ez erőt ad neked.

Én nem vagyok próféta,

Csak egy porszem vagyok,

De itt vagyok, ha kéred,

Ha kéred, itt vagyok.

Semmit sem kérhetek,

Hisz' nincs mit, adhatok,

De akarom, hogy tudjad,

Neked én itt vagyok.

Én itt vagyok neked,

Hallgatom bánatod,

S mert itt vagyok veled,

Nekem elmondhatod.

S ha nem kéred, hogy itt legyek,

Egy szavadba kerül,

Akkor tudomásul veszem,

Itt vagyok, egyedül.

Ha most elalszol, repülj egy világba

 

Élet-harc

Horváth M. Zsuzsanna: Élet-harc

Apró hajtás odvas fa tövébe',

élni akarás, reménynek fénye.

Titkot őriz moha harmat-zöldje,

vihart megélt korhadt akác törzse.

Gyökerek ölelkezve utat törnek,

kapaszkodva, éltet adó földbe.

Ráncos kérge múlt idő, karcolat,

kis rések, repedések élet-harc.

Bárhová is nézek

 

Kovács Daniela: Bárhová is nézek

Rólad szól minden gondolatom

Csukott pilláim mögé Te rejtőzöl el

Ott égettelek el retinám falán

Bárhová is nézek, Téged látlak meg.

A barátság az égvilágon semmit nem követel

 

Ködös reggelen

Horváth M. Zsuzsanna: Ködös reggelen

Szelíd szemeivel nézett rám, rég nem láttam ily csodát.. 

Ködös reggelen lépkedett, a domboldalon, oly kecsesen. 

Szemerkélő ködpára, növényeknek gyöngy fátyla.

 Függönyt von a fák köré, csipkét sző a bokrok közé.

 Legelészik békésen, fűcsomó közt lépdelve. 

Óvatos ám őkelme, menedéket keresve. 

Távolodik, visszanéz, köd takarta fák közé.

 Védelmet ott talál, őz testvérek várnak rá.

Titkos érzések

Kerékgyártó István: Titkos érzések

Hamis-e a szó, mit felém mondasz?

Hamis-e a tett, mit nekem nyújtasz?

Tiltott dolog nekem az ajkad érintése,

Gyönyörű szép hajad s szemed fényessége.

Naplemente mellett ülni kinn a stégen,

Milliónyi csillagot nézni fent az égen.

Barátságunk most már nem igazán teljes,

Érzésem az feléd egyre jobban repdes.

Veled lenni mindig nagyon önző kérés,

Szeretsz vajon engem? Ez itt a jó kérdés.

Érzelmeim puhák, mint egy bárányfelhő,

Kedves szavad felém néha életmentő.

Az első hó

Pete László Miklós: Az első hó

Sűrű pelyhek kavarognak,

Cikáznak, hullnak, forognak,

Hull az első hó,

Tisztes első illata

Még meghitt,

Átható.

Első hó. Még kissé félszeg,

Szűz előőrse a Télnek

Fodrot bodorít,

Kopasz fákat

Vén utcákat

Fehérbe borít.

A világra szemlátomást

Hideg fényű fehér palást,

Hószőnyeg terül,

Fenn a Holdon

A muzsikus

Vígan hegedül.

Megnyílt már december ege,

S a hóval a tél hidege

Velünk didereg,

Dérruhába öltözködik

Csalit

És berek.

Búcsúzó év végső tele,

Pompázatos szemfödele

Fényes hófehér,

A vén tél, mint régi gazda,

Újra hazatér.

Szárnyas pihék kavarognak,

Utak fehérbe mosódnak,

Roskad a faág,

Fehér tisztaságot sóhajt

A fehér világ.

A tél tán a végzet maga,

De nem örök a hatalma,

Összetartozunk,

Hogyha melegítjük egymást,

Élve maradunk.

Sűrű pelyhek kavarognak,

Cikáznak, hullnak, forognak,

Első hó szitál,

Téli halál

Hófehérben

Újra

Ránk talál.

Sűrű hófelhő gomolyog,

Hideg arcú hó-angyalok

Cikáznak körül,

A Lét titka,

Ha Lelkünk

A Télnek is

Örül.

Álmodom

 

Jó volt

Fecske Csaba: Jó volt

jó volt gyereknek lenni

jó volt ha volt mit enni

emlékszem én mindenre

mindenben mindig egyre

nem szegte kedvem semmi

életem van ezernyi

lelkem incselkedve száll

előled karvaly-halál

jó volt gyereknek lenni

jó volt csak lenni lenni

vágyam mint lepke lebben

Isten fürdik szívemben

s megtörli magát bennem

önmagát adta ennem

emlékszem télre nyárra

mezőn kéklő katángra

mohos kávájú kútra

hűs vizét iszom újra

jó volt gyereknek lenni

mindenben benne lenni

az ég kéknél is kékebb

volt a tárgyak meséltek

vigasza volt a zöldnek

tavaszok tündököltek

a fényt szememből issza

a hold minden szép tiszta

jó volt gyereknek lenni

már nincs belőle semmi

egyedül én maradtam

emlékeim salakja

a halhatatlan létből

egy pillanat sincs többé

egy ágyba fekszik immár

soha és mindörökké

jó volt gyereknek lenni

itt lenni lenni lenni

Esőben

 

Talán az eső volt csak ...

 

Ha meghallgatnál

Ha meghallgatnál

Milyen mesés meséket tudnék

Mesélni én neked,

Ha biztató, meleg sugárral

Ragyogna rám szemed.

Milyen derűssé tudnám tenni

Az álmos szép esteket,

Mikor szép homlokod havára

Az ősz bút festeget.

És mennyi friss reménykedéssel

Tudnék kiáltani:

Tavasz lesz, nyár lesz nemsokára,

Víg arcot váltani !

És... és... de jaj mit is beszélek,

Hiszen te messze vagy,

Nem ér, nem ér el hozzád vágyam

És hozzám a szavad.

Világok vannak közted s köztem,

Óh irgalmas nagy ég!

S megráz a sírás, összegörnyeszt,

Csak könnyem volna még!

Csókold fel a könnyem ...

 

Lyza: Csókold fel a könnyem ...

Látod Édes, milyen veszélyes,

szunnyadó parázzsal játszani?

Fellobban, s hosszú idő óta,

égetnek hamuvá lángjai.

Szenvedek benne, s tűröm egyre,

hogy mély sebet marjon lelkemen.

Hozzád bújva, szívem kigyúlva,

oly régen szeretlek Kedvesem!

Enyhítsd gondom, - engedd, hogy arcom

felhői mögött a fény legyen!

Érezd, hogy égek, s arra kérlek,

sebemre gyógyír Te légy nekem.

Könnyem kútja, életem útja,

rövidül s lassan tán' véget ér.

Kárpótolj, kérlek, hogy ne sírjak,

a már elmulasztott évekért.

Szeress boldogan, ez az álmom.

Ölelj magadhoz! Én engedem!

Feledni és pihenni vágyom,

izmosan feszülő melleden.

Csókold könnyem, ne engedd könnyen,

hogy elvegyen tőled bárki is.

Küzdjél értem! S akkor megérte,

ha éveket kellett várni is!

Péntek 13 -2023

 

Az emberek bizonyos véletlenekből szívesen csinálnak mítoszt. Ha pénteken, 13-án valami rossz dolog történik, az bizonyíték arra, hogy ez a nap szerencsétlen nap. Ha semmi sem történik, a kutya sem veszi észre.

Arthur Herzog

Adj időt magadnak

 

Tiszta lap

Polt Kornélia: Tiszta lap

Mikor megismerlek tiszta lapot kapsz,

Nem érdekel, múltban mit tettél,

Addig ki vagy,

Nem érdekel, van-e pénzed,

Szegény vagy,

Vagy gazdag,

Velem nem a múltban,

A mában vagy.

Hogy lesz-e holnap?

Nem máson múlik,

Csak rajtad.

Erre a lapra te mit írsz,

Döntsd el magad,

Ha hazugság kerül rá,

Nem az én szégyenem,

Az is te vagy.

Én új esélyt adtam,

Ha elbuksz,

Te buktál el,

Te magad,

Szégyen is a tied marad.

Egyáltalán nincs szükségünk sok barátra

 

Csak mert nem látunk semmiféle megoldást

Csak mert nem látunk semmiféle megoldást, még nem jelenti, hogy nincs megoldás. Bízz benne, hogy rendbe jönnek a dolgok, mert ez az élet rendje. Így lesz. Ne feledd, együtt érzek veled, és bármit megtennék érted, hogy melegebben süssön rád a nap újra. Míg elvonul az eső, gondolj rá, van egy biztos ember, akivel megoszthatod szíved terhét, s akinél oltalmat találsz szeretetben.

Jason Blume

Ketten együtt tökéletesek vagyunk

Trebó Róbert: Ketten együtt tökéletesek vagyunk

A vajat a mézre teszem,

A dinnyét kenyérrel eszem,

Az epret meg becukrozom,

De ha ajkad megcsókolom,

Érzem, semmi nem kell hozzá,

Rajtam mámor így lesz úrrá.

A mazsolát nem szeretem,

A túróból hát kiszedem,

Az almát is meghámozom,

Narancs héját feláldozom,

De a szíved el nem dobnám.

Add a kezed, gyere hozzám!

Gyere hozzám! Nem bánod meg.

Egyedül csak Érted élek.

Minden este Veled alszom,

Mindenemet Neked adom,

Ahogy lassan eddig is már...

Legyünk ketten együtt egy pár!

Csendélet

Szőke Richárd: Csendélet

Ha bánat gyötri lelked,

S nem hallod a szépet,

Majd fordulj oda hozzám,

S rajzolok neked képet.

Hol is kezdjem - gondolkozom.

Festek rá egy rétet,

A rétre virágokat,

A virágra sok kis méhet.

A méheket becsíkozom,

Sárga- feketére

Az eget kipingálom

Hupililás kékre.

Lesz még rajta madár,

Talán éppen fecske,

A fűben pedig legelészik

Egy vagy kettő kecske.

Rajzolok még bárányt,

S mellé pásztorkutyát,

De nem valami okosat,

Hanem valami butát.

Had ugráljon kedvére,

A sok kis gyapjas állat,

De mégis találok

A képemen hibákat.

De meg is van már,

Tudom, hogy mi hiányzik róla,

Hát a ravasz csalafinta,

Lompos farkú róka.

Rajzolok még patakot,

S fölé ívelt hidat.

S rá egy kisfiút,

Ki éppen kutyát itat.

Egy reccsenés, mi ez?

Kitört az irka hegye.

Nem baj kihegyezem,

S kész is leszek vele.

Gondolj néha rám

Baranyai Attila: Gondolj néha rám

Gondolj néha rám.

Mikor rád ragyog a Nap

hintve aranyát,

s áraszt a kék ég alatt.

Mint szellő szállván,

hűst fuvallok arcodra,

s szíved gyöngyházán

versem ölel suttogva.

Gondolj néha rám.

Mikor felfénylik a hold

csendes éjszakán,

s mesélnek a csillagok.

Mint szelíd hullám,

álmaidat ringatom,

s dúdolom hozzád

azt a kedves dallamot.

Gondolj néha rám.

Mikor ajkad sóhaján

kidereng a vágy,

s két szemednek sugarán.

Mint sebzett madár,

hogyha lelked sírva száll,

s ha fáj a hiány.

Gondolj. Gondolj néha rám.

Hittem...

L. Horváth Zsuzsa: Hittem...

Vágytam a jóra,

vágytam a szépre,

vágytam a szónak

szív-melegére.

Hűs ajakadnak

égő csókjára,

szívemre hulló

remény-virágra.

Hittem a szépség

bűvöletében,

feltörő vágynak

vad erejében.

Örök szerelmet

bár sose hittem,

rabbá tett mégis

vak szenvedélyem.

Csábos szavadnak

szakadó selyme

fojtón fonódott

árva szívemre.

Hiszek a Napnak

tűz-sugarában,

hajnali harmat

gyöngy-hullásában.

Nyíló virágnak

hervadásában,

szép szerelemnek

elmúlásában.

f

Egy Nő akkor igazán szép ....

 

Hiszek

Vörös Judit: Hiszek

Hiszek az életben,

és hiszek Tebenned,

hiszek fellobbanó,

égő szerelemben.

Hiszek minden jóban,

az igaz valóban,

úgy, ahogy hinni kell

a kimondott szóban.

Áldom a sorsot, és

áldom a szerencsét,

őrizem értékét,

mint becses ereklyét...

Egyszer majd kialszik

életemnek lángja,

s mindezt az adományt

fényszikrára váltja,

mely szóródik lassan

szét a végtelenbe,

felgyújtva lelkeket,

szólít szeretetre.

Gentleman

 

Új év - 2023

 

"Kinyitjuk a könyvet. A lapok üresek. Magunk írjuk a szavakat. A könyv címe 'Lehetőség' és az első fejezete 'Újév'." 

"We will open the book. Its pages are blank. We are going to put words on them ourselves. The book is called Opportunity and its first chapter is New Year`s Day."

Edith Lovejoy Pierce