44. házassági évfordulónk

Zanner Anikó: Összefont kezek

Házassági évfordulónkra

Még nyílik a sok virág a házunk előtt,

még őrzi szívünk a nyár melegét,

de az időkerék hajunkba ezüstcsokrot szőtt,

lassan elnyeli fiatalságunk feketéjét.

Nem ingat meg minket a közelgő dér,

az ébent messze elűző hófehér,

szorosan fogjuk egymás kezét:

összefonva tartjuk; őrizzük lelkünk kötődését.

Te vagy a fény az életemben, ha les rám a sötétség,

Te nyújtasz vigaszt, ha rám tör a gyötrő kétség.

Te vagy, aki szépet, kedvességet adhat,

utunk kétfelé már sohasem ágazhat.

Két karodban békét, nyugalmat találok,

érzem őszinte, önzetlen ragaszkodásod.

Látom szemed tükrében a csillagvirágot,

Te jelentesz mindent; csodát s a nagyvilágot.

Együtt maradunk, ameddig csak lehet,

megkezdett utunkon haladok veled.

Mit kiszab sorsunk; jót, netán rosszat,

örülünk tovább a jónak, vagy leküzdjük a bajokat.

Ha majd egykor végleg eltávozunk,

hiszem: egy másik hazában ismét találkozunk.

Ott újra összefonva tartjuk kezünk,

örökre megmarad végtelen szeretetünk.

Margó