Mert messze vagy...

Várnai Zseni: Mert messze vagy...

Mert messze vagy, mert messze vagy,

Te vagy a legszebb a világon,

arcod, mint a halvány hold dereng,

s fényt harmatoz az égi tájon,

mint a hold, amelynek foltja nincs,

csak végtelen, szelíd ezüstje,

és nappal ékes rózsa vagy,

rózsa, amelyen nincsen tüske.

Mert messze vagy, mert messze vagy,

olthatatlan a szomjúságom,

hangodat, hogyha hallanám,

nem lenne több szomorúságom,

hogyha látnám szép arcodat,

le nem venném a szemem róla,

s titkon néznélek éjjel is,

álmodban, amikor nem tudsz róla.

De messze vagy, de messze vagy,

mint minden, ami szép és jó volt,

talán azért, mert messze vagy,

oly naptalan, hideg az égbolt,

talán a nap téged kísér,

s vigyáz reád, hogy baj ne érjen,

mert vad viharok dúlnak ott,

amerre jársz, a messzeségben!

Sokszor álmodtam: visszatérsz,

S lehullt vágyam szárnytörötten,

nagy erők csapnak össze most,

futunk, futunk az égő körben.

E kör bezárt köröskörül.

sorsunk kezében van a kulcsa,

a vonatok, a repülők,

hajók és emberek útja.

Ha visszatérsz, ha visszatérsz,

mint fecske, ki a tavaszt hozza,

a fény is visszatér veled,

s megfordul majd az idők sodra,

a zaklatott szív elpihen,

s békén kinyit a szív virága,

ha visszatér a nap szeme

újra mosolyog a világra!