F. Szabó Mihály: Esteledik...
Csend honol a lombok alatt,
Pihenni készül már a nap.
De mielőtt még lenyugszik,
Mindenkitől elbúcsúzik.
Lágy sugarakkal simogat,
Minden hosszú árnyékot kap.
Szél se lebben, ág se mozdul,
Minden egyre jobban halkul.
S a mindent betöltő csendben,
Árnyak táncolnak sötéten.
Útját állni a homálynak,
Az égen csillagok gyúlnak
Valahol kondul egy harang,
Figyelmeztet: elmúlt egy nap!
Csendesen szól halk a hangja,
Hogy a csendet ne zavarja.
Én se töröm meg a csendet,
Nézem a csillagos eget.
Miközben az eget nézem,
Imára kulcsolom kezem.
Köszönöm az elmúlt napot,
Minden szépet, s jót, mit hozott.
S a Jóistent arra kérem,
Még sok ilyen napom legyen.
Add Uram, hogy ezt köszönve,
Úgy készüljek a többire:
Örülni tudjak azoknak,
S velük Neked is szolgáljak.
És, ha mindezt csak álmodom,
Az álmom, valóra váljon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése