Heiner Ágnes: Bolondulásig
Gyűlölök és szeretek
Bolondulásig
Megőrülök, nyugtalan szívem
Hajnal hasadtáig.
Szemedet nézem
S már nem itt vagyok
Körülem fényes zuhatag
Vízesésben zuhanok.
Kékes fény világít
Éjjel ágyamban reszketek
Csókod ízét érzem ajkamon
És lassan megbolondulok.
Szívem félelmében megtorpan
Egy pillanatig
Hisz őrülten szeretlek
Bolondulásig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése