A negyedik dimenzió

Dr Frank József: A negyedik dimenzió

Mily nehéz önmagaddal vitatkozni és beszélgetni,

Mily nehéz önmagadat megítélni és másoknak megfelelni.

Lehet-e idővel a magad bűneit megszeretni,

Lehet-e a rosszat örökre elfeledni.

Idő kell a dicséretet kimondani,

Idő kell a tévedésed bevallani,

Idő kell annak, ki az elmúlásnak ellenáll,

Idő kell annak is, ki idővel megbocsát.

Az Idő adott Neked hont, bátorságot, és hozott szerelmet,

Az Idő teremtett biztonságot, és adott kegyelmet,

A te Idődbe belefért kezdetektől minden,

Megoldotta a Vant, és azt is, ami Nincsen!

Idő kell, hogy a szépet körülötted észrevedd,

Idő, amit szeretnél, azt is megtehesd,

Idő, míg a szemed a messzeséget felkutatja,

S Idő kell, míg a szemed a halottaid elsiratja!

Nem kell a gyertyát két végén égetni,

Nem kell a világban rohanva létezni,

Mintha a Mindenséget akarnád legyőzni,

Saját korlátaidat próbálnád mellőzni.

Ne siettesd az Időt, légy türelemmel,

Megy az magától is mind sebesebben,

Ne kérd számon a Múltat, ne kérd Soha,

Lelkedben mindennek ottmarad a nyoma.

Csak az a Tiéd, amire most még emlékezel,

Az a Tiéd, amit Önmagadban félreteszel,

Gyűjtöttél élményeket, mutattál oly erényt,

Sokaknak adtál jövőt, hitet, reményt!

Az Idő sodrában megbékél a Jelen,

Megszépül benne, mi fájó volt, és előnytelen,

Ma már a Napok és Évek rohannak felettünk,

Bárhogy is volt, Mi mindig az Idő sodrában eveztünk.