Simon Roland: Szerelem
egymás mellett ül a csend és a magány,
miről beszélnek még nem tudom, talány,
a fény átlépi az üveget, tudom, helyet foglalnál,
sajnos a reménynek már nem jut hely az asztalnál.
nincs erőm, nincs kedvem másra gondolni,
csak a szép emlékeknek hódolni,
két ösvény, mindegyik másfelé kanyarog,
az egyik erre, a másik arra andalog
kíváncsi a sápadt hold, hol van a párod,
mikor jön és mióta várod,
oh szív, hiába állsz folyton lesben,
te és én, kéz a kézben, de csak a versben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése