Sárhelyi Erika: Így történt
Szelíd fények égtek szemedben,
S én beléjük feledkezetten
Tűnődtem, miféle Éden lehet
Szíved nekem termő kertjében.
S mint régi fényképen,
Kimerevítetten él bennem
Egy édes perc, midőn
Elmerültünk kéz a kézben,
Csendes beszélgetésben,
S észre sem vettük, mint
Tűnik el köröttünk tér s idő,
Ezernyi perc mint röppen el,
Miként lesz csöppé a végtelen -
S ekkor, e gyöngyfényű percben
Ért el minket, s ölelt keblére
Gyöngéden a szerelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése