Esik a hó

Bóna Attila: Hull a hó...

Hull a hó, hópihék

Táncolnak az égen,

Keringőt lejtenek,

Talpig hófehérben.

Hópehely takaró

Terül rá a tájra,

Boldog a hóvirág,

Teljesült az álma.

Millió pihe szállt

Minden kopasz ágra,

Meseszépek a fák,

Mehetnek a bálba.

Kipirult gyerekek

Örülnek a télnek,

Szeretnék, ha a hó,

Megmaradna végleg.

Csak a kis cinege

Dala lett panaszos,

Neki a havazás

Sohasem aranyos.

Eső

Lara Katarina: Eső

Mai esőről

Szerelmed jutott eszembe.

Ahogy rám zuhantak a cseppek,

S a hideg átjárta testem.

Úgy érintette hátam a hideg szél,

Mint te rég.

S fáztam, mégis élveztem,

Ahogy a cseppek emlékeink mosták szét.

A legfontosabb lecke: megtanulni szeretni

A legfontosabb lecke: megtanulni szeretni. Egyre jobban szeretni. Mert eltűnnek a nyelvek, a próféciák, az országok, és az utca, ahol lakom, a villanyoszlopok, ez a ház, a nappali bútorai... és eltűnik az én testem is. De egy dolog örökké megmarad az univerzum lelkében: a szeretetem. A hibáim ellenére, a rossz döntéseim ellenére, amelyek szenvedést okoztak másoknak, és minden olyan pillanat ellenére is, amikor azt hittem, hogy nem létezik.

Paulo Coelho

Kirándulás: Ozora és Simontornya

Ozora

Ozorai Pipó várkastélya

http://pipovarkastely.hu/

Simontornya

Simontornyai Vár

https://simontornyaivar.hu/

Simontornya

Fried Kastélyszálló Resort

https://www.friedhotel.hu/

Hóvirág és Ibolya

Kollár Anikó: Hóvirág és Ibolya

Lapul a fűben

szép Ibolyácska.

Hóvirág nagyon

régóta várta.

Szomorúan néz

a kis lila virágra.

Harangos fejecskéjét

lágy szellő ingatja.

Hol voltál Ibolyám,

hol, ilyen sokáig?

Látod megjöttél,

s nekem

mennem kell máris!

Annyira vártalak,

lestem jöttödet!

Már nem maradhatok,

mégis örvendek!

Mégis láthattalak,

akár csak egy percre!

Lesz mit újra várnom,

újra,

majd jövőre!

Messze van még,

tudom,

de addig is álmodom.

Arról álmodok majd,

hogy egyszer

majd megérem:

Összeölelkezünk,

s lehull a szemérem.

Egyszerre bújunk ki

a földből tavasszal.

Én később jövök,

te hamarabb

egy arasszal.

Jó lesz az úgy,

jó lesz!

Hidd el nekem, drága!

Együtt mindörökké,

ez a szívem vágya!

Nem kell nekem a hó,

nem kell a csodálat!

Lenn várok majd Rád!

Csak láthassam,

szép lila ruhádat!

Eltelt egy esztendő...

Milyen nagy a bánat!

Ibolyácska itt vagy,

nyújtogatod szárad.

Hóvirág nem jött el,

túl sokáig várt rád.

Annyit készülődtél,

látod megint késtél!

Túl nagy árat fizetsz

szép lila ruhádért!

Magányoddal fizetsz

ezért a szépségért.

Ibolyácska hallgat,

lehajtja bús fejét.

Ő már alig látszik,

csak illatát hinti szét...

Boldognak lenni

Soulwave: Boldognak lenni

Mi van, ha már sosem leszek boldog?

Mi lesz, ha majd elmúlnak a dolgok?

Mi van, hogyha túlgondolok mindent

És ugyanattól félünk, csak soha nem említed?

Mi lenne, ha én sem mindig mástól

Függnék, hanem pont a boldogságtól?

Mi lesz, ha majd elfelejtesz egyszer

És nem ugyanúgy érzünk, amikor mellém fekszel?

Én nem látok semmit, ha téged nem látlak

Az emberek lassan szürkévé válnak

De az én szememben csak te maradsz színes

Hogyan éljem túl most nélküled az éjszakát

Ha reggelig várni rád túl félelmetes nekem?

Hogyan éljek túl most nélküled egy életet

Ha még egy percet is nélküled töltök, már elveszek?

Mi lesz, hogyha egyszer majd egy képen

Nekem mutatod, mennyire boldog vagy éppen?

Mi lesz, hogyha én meg otthon várom

Amíg te mással vagy, a szememre nem jön az álom?

Mi lenne, ha nem gondolnék rosszra

És nem figyelnék oda én is minden kis dologra?

Mi lenne, ha elhinném, hogy tényleg

Engem választottál, és feleslegesen félek?

Én nem látok semmit, ha téged nem látlak

Az emberek lassan szürkévé válnak

De az én szememben csak te maradsz színes

Hogyan éljem túl most nélküled az éjszakát

Ha reggelig várni rád túl félelmetes nekem?

Hogyan éljek túl most nélküled egy életet

Ha még egy percet is nélküled töltök, már elveszek?

Ha téged nem látlak, már nem is kell semmi

Úgy lesz a legjobb, ha hagylak menni

És megtanulok egyedül boldognak lenni

Hogyan éljem túl most nélküled az éjszakát

Ha reggelig várni rád túl félelmetes nekem?

Hogyan éljek túl most nélküled egy életet

Ha még egy percet is nélküled töltök, már elveszek?

Nincs egyetlen pillanat sem az életedben ...

Nincs egyetlen pillanat sem az életedben, amikor ne lenne meg mindened, 

ami a boldogsághoz szükséges. Gondolkodj el ezen egy

pillanatra! Boldogtalanságodnak az az oka, hogy arra figyelsz, amid

nincs, ahelyett, hogy arra összpontosítanál, amid éppen most van.

Te itt és most vagy boldog, de nem tudod, mert a hamis elképzeléseid,

a torzított látásmódod nem enged szabadulni félelmeidtől, szorongásaidtól,

ragaszkodásaidtól, konfliktusaidtól, bűntudatodtól és még egy sereg dologtól,

amire programozva vagy. Ha mindezt átlátnád, rájönnél, hogy boldog vagy,

csak éppen nem tudsz róla. Ami boldoggá vagy boldogtalanná tesz, az nem

a világ és a körülötted lévő emberek, hanem a saját gondolkodásmódod.

Anthony de Mello

Az életben mindennek kell örülni

Az életben mindennek kell örülni. Még az esőnek is. Tégy egy próbát,

s nézz rá más szemmel. Fogadd őt szeretettel és örömmel. Ő nem azért

van, hogy téged bosszantson, csak a dolgát teszi, azaz esik, hogy

locsolhasson. Öntözi a földeket, az élet adta természetet, mert az csak

így fog termést és virágot adni neked. Mint ahogy te is, Ő is teszi a dolgát,

s közben ne felejtsd el, hogy ez téged szolgál. Szeresd, becsüld s értékeld

hát az esőcseppeket, mert nélküle talán nem is lenne életed.

Lippai Marianna

Múlik az idő

Mácsik Liza: Múlik az idő

Mintha tegnap lett volna, mikor

Ajkadra kiült az a bizonyos vigyor.

De lám, múlik már az idő,

Az élet sodrása boldogságot vivő.

Egyik pillanat még kettőnk perce,

A másik pedig már egy fontos lecke.

Szempillantásnyi idő alatt változik minden,

S az élet mérlege hatalmasat billen.

Múlik az idő, s vele az önfeledt pillanatok,

De nem gond, jönnek még szép időszakok.

Múlik az idő, s az élet órája ketyeg,

A homokórában lévő homok lefelé pereg.

Mit tehetnék érted

Bródy János: Mit tehetnék érted

Én nem születtem varázslónak, csodát tenni nem tudok, És azt hiszem, már észrevetted, a jó tündér sem én vagyok. De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság, Úgy érezném, vannak még csodák. Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod, Hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot? Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen? Mit tehetnék, áruld el nekem. Nincsen varázspálcám, mellyel bármit eltüntethetek És annyi minden van jelen, mit megszüntetni nem lehet De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság, Úgy érezném, vannak még csodák. Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod, Hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot? Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen? Mit tehetnék, áruld el nekem. Nincsen hétmérföldes csizmám, nincsen varázsköpenyem Hogy holnapra már máshol leszünk, sajnos, nem ígérhetem. De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság, Úgy érezném, vannak még csodák. Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod, Hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot? Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen? Mit tehetnék, áruld el nekem. Mit tehetnék, áruld el nekem. Hát mit tehetnék, áruld el nekem. Bródy János

Szerelem

Simon Roland: Szerelem

egymás mellett ül a csend és a magány,

miről beszélnek még nem tudom, talány,

a fény átlépi az üveget, tudom, helyet foglalnál,

sajnos a reménynek már nem jut hely az asztalnál.

nincs erőm, nincs kedvem másra gondolni,

csak a szép emlékeknek hódolni,

két ösvény, mindegyik másfelé kanyarog,

az egyik erre, a másik arra andalog

kíváncsi a sápadt hold, hol van a párod,

mikor jön és mióta várod,

oh szív, hiába állsz folyton lesben,

te és én, kéz a kézben, de csak a versben

Vannak nők, akik erősnek tűnnek, mint a szikla

Vannak nők, akik erősnek tűnnek, mint a szikla. Ők azok, akik megtanulták önállóan csinálni, mert annyi idejüket vesztegettek a rászorulók megsegítésére... de amikor ők szorultak rá, egyedül találták magukat.A szív megkeményedik, a tekintet keményebbé válik, a gesztusok és a figyelmesség pedig a jól megválasztott emberek köré zsugorodik.

Nem lesznek rosszak, de megtanulnak elhatárolódni azoktól, akik tudják, hogyan csapolják le őket lélekben anélkül, hogy valaha is gazdagítanák őket.

Silvia Nelli

Újra

A. Adél: Újra

Ha majd újra látjuk egymást,

Elhagyjuk azt a régi szokást,

Már nem veszel a karjaidba,

Itt állok eltaszítva,

Rózsák sírjába száműzve.

Ha majd újra szemedbe nézek,

Újabb hibát biztosan nem vétek.

Messziről figyelem lépted árnyát,

Elrabolom hollóid szárnyát

Tiszta életbe repülve.

Ha majd újra kezedet fogom

És vérem szerelmünkért ontom,

Emlékezz a napra, mikor végleg kialudtam,

Ahogy egész testemmel hozzád simultam

Vágyaim tengerén fuldokolva.

Ha majd újra szádat csókolom

És erőtlen tested végig bókolom,

Hunyd le szemed, ahogyan régen is tetted,

Mielőtt az életem oly vidáman elvetted

Angyalok ölébe zúdulva.

Ha majd újra tied a szívem,

Tündököljön ezer más színben,

Könnyeimet mossa le a végzet,

Álmodjunk együtt valami szépet

Sírásom hangjától reszketve.

Amit gondolsz

Léria Dipán: Amit gondolsz

Mit gondolsz rólam?

Hogy a furcsán megülő csendben csak egy zaj vagyok?

Egy zaj...

ami semmit nem jelent, és lassan elülnek majd a morajok?

Mit gondolok rólad?

Azt, hogy nyílik a virág, hogy énekelnek a madarak,

hogy minden ragyog... és te én vagyok.

Nem gondolnád, pedig milyen egyszerű a magyarázat.

Amit te gondolsz, az te vagy... amiben benne laksz,

és ez a te házad.

Amit én gondolok rólad, az én magam vagyok...

és ha ragyogtatlak,

bennem valami belül ugyanúgy ragyog.

Boldog Valentin napot!

 

Ha valakit csak a mosolyáról, az optimizmusáról ismersz

"Ha valakit csak a mosolyáról, az optimizmusáról ismersz, az nem azt jelenti, hogy nincsenek megpróbáltatások az életében, hogy nem érik kudarcok vagy csalódások. Nem azt jelenti, hogy szerencsés, hogy neki minden könnyen jön és szebb, kényelmesebb a cipője, mint másoké. Van, aki nem kiáltja világgá a fájdalmát. Van, aki ott sír, ahol senki se látja, s mikor elfogytak a könnyei, megtörli az arcát, nagy levegőt vesz, és kilépve az ajtón magára ölti bizakodó mosolyát. Nem azért, hogy bárkit megtévesszen, hogy szerepeket játsszon, hanem azért, mert rendületlenül hisz abban, hogy ha rámosolyog a világra, az újra és újra visszamosolyog majd rá. És talán azért is, mert szeret olyan ember lenni, akit nem törnek meg és fordítanak ki a csalódások. Szeret olyan ember lenni, aki soha nem adja fel, aki örökké hisz a jóban, a szépben, a varázsban!Aki örökké hisz a csodákban... ,,

Manna OWell

Ne szégyelld

Kun Magdolna: Ne szégyelld

Ne szégyelld, ha lelked gyengédebb, mint másé,

ha mások szíve sokkal-sokkal érdesebb,

mert hidd el, mindig csak a gyenge lélek képes,

ég-magasba emelni a nehéz könnyeket.

Ne szégyelld, ha olykor könny csordul a ráncon,

s elerednek a szomorúság bánat cseppjei,

hisz csak azok tudnak igazán lélek mélyből sírni,

kik megtanultak valaha emberként szeretni.

Ne szégyelld, ha kinevetnek az érzéketlenek,

mit tudják ők mit jelenthet fájdalomból sírni,

s mit tudják ők mit jelent úgy élni az életet,

hogy abban egyetlen percért is érdemes meghalni.

Éjjeli üzenet

Tar Miklós: Éjjeli üzenet

Lefekvés előtt rád gondolok, s lehunyom szemem,

Elfog a szomorúság, mert nem vagy itt mellettem.

Nem hallhatom hangod, nem láthatom a szép szemed,

Nem ölelhetlek át, s nem foghatom meg a kezed.

Elküldök egy kis manót feléd ezzel az üzenettel:

A távolban valaki szeret, soha ne felejtsd őt el.

Sajnos, a kis manó már nem talál ébren,

Üzenetét párnád alá rejti csendben.

Remélem, reggel, mikor az üzenetet olvasod,

Eszedbe jut majd az, kitől ezt a néhány sort kapod.

A nőiség belülről jön, így szépítvén meg hordozóját

A nőiség belülről jön, így szépítvén meg hordozóját. Nincs az a ruha, az a szépészeti kellék, vagy egyéb külcsín a világon, amely megszépítené azt, aki csak külsejében nő. Hiszen az intelligens nőnek ezer arca van, megannyi rétege és mélysége. És az igazi nő mindig tudja, hogy ezek közül melyiket kell képviselnie. Így épül fel benne élete során mindaz, ami nővé teszi: csodálatossá, egyedülállóvá és teremtővé.

Ott Réka

Senki sem születik készen

Senki sem születik készen: légy azzá, amivé legjobb hajlamaid szerint válhatsz.

Ki elindult, s még nem érkezett meg, biztatóbb a helyzete a soha el nem indulónál.

Soha nem késő elindulni, soha nem késő szeretni.

Mikor arra vágysz, hogy észrevegyenek, megértsenek és szeressenek,tudd, hogy a többiek is erre vágynak. Miért szeretnek minket a többiek?

Amiért egyáltalán szeretni érdemes: magáért szeretetért.

Tanulj meg szerényen tündökölni, mert ez az emberi.

Így történt

Sárhelyi Erika: Így történt

Szelíd fények égtek szemedben,

S én beléjük feledkezetten

Tűnődtem, miféle Éden lehet

Szíved nekem termő kertjében.

S mint régi fényképen,

Kimerevítetten él bennem

Egy édes perc, midőn

Elmerültünk kéz a kézben,

Csendes beszélgetésben,

S észre sem vettük, mint

Tűnik el köröttünk tér s idő,

Ezernyi perc mint röppen el,

Miként lesz csöppé a végtelen -

S ekkor, e gyöngyfényű percben

Ért el minket, s ölelt keblére

Gyöngéden a szerelem.

Ha valakitől elveszik az álmait, az mindennél fájdalmasabb

Ha valakitől elveszik az álmait, az mindennél fájdalmasabb. Mert álmok nélkül, remény nélkül meghal a lélek. Olyankor nincsenek nézőpontok. Csak a fájdalom van. Az üres, kisírt tekintetek, a gondolatok, amik kétségbeesetten cikázva keresik a magyarázatot azokra a miértekre, amikre néha nincs semmilyen magyarázat.

John Cure

Egy rózsaszál...

Kovács Gabriella: Egy rózsaszál...

Egy rózsaszál sosem beszél,

De mégis mindent tud

ha kell szeret, s ha kell

boldogságot, hűséget ígér.

Csodás színeiben virágzik,

Tüskés szárán

mégis oly büszkén,

délcegen pompázik.

Ha le is szakítják nem lázad, tűr halálig.

Csak egy rózsaszál, s elmond

ha kell bánatot, örömet.

s azt is mit talán

szavakkal kimondani nem lehet.

De van mikor sajnos mindent eltemet...

Egy virágszál csak, de oly sokat ér!

Mert bizony azt is elmondja, amit

az ember titokban remél...

De ezért nem kér dicséretet, köszönetet,

Nem kér hálát, s nem vár

a kérdésre feleletet!

Csak hallgat, és mégis mindig beszél.

Tűr, és ha kell mindig remél...

Lehet hogy egy nő szépnek születik ...

 

Vigyázz magadra!

Kristina Calu: Vigyázz magadra!

Vigyázz magadra, mert egyetlen vagy

Olyan lélek, ki másokban nyomot hagy

Ha belépsz egy szobába, fény vesz körül

Nem ismerek senkit, ki neked nem örül

Vidám nevetésed mindig megfertőz

Ha sírsz, a bánat engem is legyőz

Felitatnám szívemmel sós könnyeid

Elüldözném tőled rossz álmok szörnyeit

Melletted ébredni olyan nekem

Mint elhinni, nincs többé félelem

Szemedbe nézve azt az énem látom

Kivé általad sikerült válnom

Fogom a kezedet, te is az enyémet

Az érzést nem falhatja fel az enyészet

Szerelmem soha ne cseréljem gyászszalagra

Ezért kérlek kedves, mindig vigyázz magadra!

Mindig érj rá!

 

Ha te nem lennél én nélküled is lélegeznék

Ha te nem lennél én nélküled is lélegeznék, csak úgy ellennék, tehetségesen menedzselném a saját életemet, örülnék a sikereimnek, de este az üres előszoba puha, nesztelen csendjébe motyognám, hogy drágám megjöttem. Ha te nem lennél, én akkor is bevallanám önmagamnak az utcai lámpák fényében, túl egy újabb furcsa randin, hogy halálosan unom már a nőt, aki nélküled vagyok. Akkor én egyedül nézném a naplementét, a legjobb pezsgőt kortyolva, de unnám már önmagam szeretetét, a tökélyre fejlesztett, túlbuzgó, hamis önszeretetemet, az erőltetett pozitív gondolataimat, még jobban a saját társaságomat. Ha te nem lennél, én mindenféle fura alakkal találkozgatnék, szívtörött lelki sérültekkel, újabb vírusokkal a társkeresőn, lúzerekkel, tétlen kanapéhuszárokkal, férfikorba lépett, felelőségvállalásra képtelen gyermekemberekkel, jó és rossz fiúkkal, védtelen nő volnék én a huszonegyedik századi vadnyugaton, de nem félnék megvédeni magam. Ha te nem lennél, én magamra venném és elfogadnám az egyedüllét állapotát, és matematikai blődségeket állítanék fel, csak úgy, csípőből hangoztatnám, hogy az egy igenis több, mint kettő. Belebújnék a nélküled állapotába, de nem tetszene, olyan lenne, mint egy rosszul szabott ruha, feszengenék benne, és alig várnám, hogy a nap végén kibújjak belőle. Ha te nem lennél, én gyönyörű helyeken egyedül utaznék, és némán kattintgatnám a fényképezőgépemet, magányos, státuszomban megrekedt utazó volnék én. Ha te nem lennél, téged várnálak. Te kivennél a kezemből minden önvédelmi fegyvert, és feltartott kezekkel megadnám neked magam, és elhinném, akárcsak most, hogy minden háborúnak vége, élethosszig tartó boldog napok jönnek.

Király Eszter

Tél fia, Február

Paluska Jánosné: Tél fia, Február

Hideg tenyerét nyújtotta felém,

s gavallérosan bemutatkozott:

- Kézcsókom, hölgyem, Február vagyok! -

és fogát kimutatva átadott

hírnökként egy csokor hóvirágot.

Beleborzongtam, valóban ő az!

Pajkos játéka támadt a szélnek,

hajamba túrt, szétfújta egészen,

arcomra piros csókot csipdesett.

Haragudtam: - Mit képzel? Szemtelen!

Aztán füstként illant el haragom,

tudtam, most már nemsokára kopog

ajtómon Tavasz legkisebb fia,

kezében illatozó ibolya,

s bemutatkozik gavallérosan.