Szabados István: Valentin-napi vallomás
Valentin-nap, a szívem köszönt,
mint a múzsát, márványba önt.
Ne szólj, ölelj, beszéljen a csend,
e napon az érzés visszacseng.
Rózsát hoztam, benne van a lelkem,
ezernyi érzés lángja lobog bennem.
Érzem az illatod, a szívem megdobban,
nem szerettem még soha ennél jobban.
Elnémul az ajkam, nem hajlik a szóra,
beszéljen helyettem ez a sárga rózsa.
Követlek téged, mint a néma árnyék,
elhagynál, mindig visszaszállnék.
Szomorú lennék, nem égne a csókod,
ha halkulna szerelmes bókod.
Szemedben halványulnak a fények,
Szeretlek-szeretlek, halálomig téged.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése