Tasnádi Györgyi: Macska az egérrel
Csak játékszer puha mancsod felém nyújtva,
mint aki vár tőlem valami becsességet,
pedig úgy adnám neked minden titkomat
ó, bárcsak sejtenéd, hogy érted most mit érzek.
Halk dorombolásod simogatja lelkem
és úgy simítanám én is huncut kőszíved,
mely halvány mosolyát megvillantva bennem
vad macskakörmökkel csihol mágikus tüzet.
Könnyed lépteidnek visszhangja úgy csendül,
kristály harangokat kongat egérszívemen.
Bárcsak tudnád, annak hányszorosa rezdül
ezüst gombolyagba fogva hegygerincemen.
Nemes lényed körbefonja fázós testem,
finom harapásaiddal ejtesz kéjsebet.
Majd ravasz vigyorral szabadon engedve
hagyod lógva egérúton árva képemet.
Bárcsak megéreznéd csöppnyi egérlétem
kínjait és mindazt, mi elbizonytalanít.
Bárcsak megértenéd már, amit még én sem,
hogy a macskajáték csupán macskát boldogít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése