Genál Piroska: Ködös idő
Ködöd, fehér reggelen,
lelkem eltűnik a ködben,
fájó szívem jajong utána,
de még a Nap ki nem süt, hiába!
Szomorú emlékeim megrohadtak,
nem látom őket, hol maradnak?
Elborítja őket a fehérség,
szerelmünket pedig a feledés.
Nem tudlak már szeretni,
hiába küldesz csókokat,
elmúlott a nagy szerelem,
lelkem üres a köd alatt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése