Geisz László: Utószó
Szertefoszlott álmok,
Halványodó fények,
Múlt idéző máglyán
Porladó emlékek.
Megtépázott hittel,
Tömegben is árván,
Mint szakadt vitorla
Hajótörött bárkán.
Csepegtetett öröm,
Ködbe vésett árnyak,
Nehéz hétköznapok,
Keserves vasárnap.
Nem maradt már semmi,
Semmi, ami éltet,
Életregényemnek
Utószavát kérted.
Már kezdek rájönni,
Létem, ím elszaladt,
Hogy az utószavam,
Regény nélkül maradt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése