Horváth M. Zsuzsanna: Szél sodorta...
Szél sodorta tova gondolatom,
messze fújta a reményem álmom.
Lelkem húrjain a bánat zenélt,
kínzó fájdalma a szívemig elért.
Fájó a múlt, lassan gyógyuló seb,
felejteném, de emlékképe velem lesz.
Hitem erős, segít és vigaszt nyújt,
hazug szó fájt, lelkembe sebet szúrt.
Könnygyöngyök kínzó fájdalma,
bánat cseppjeit tengerré áztatta.
Ringó víztükör messze sodorta,
Napsugara könnyem felitatta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése