Bagaméri András: Emlékkönyv
A könyv az néha olyan, mint az élet,
Könnyű a lapokat utólag nézned.
De hogy az iromány miként került oda,
S hogyan szállnak az évek tova?
Egyik ember sem számolja a lapokat,
S nem tarja számon a keserves napokat.
Te se tartsd számon a rosszat mi történt,
Légy boldog s írogass önként.
Ne más írja gyönyörű könyvedet,
És Te irányítsd saját létedet.
S ha majdan előveszed könyved mit írtál,
Azt olvasd, boldogságtól sírtál!
S ha az emlékek hada lepi el szívedet,
Boldogságban gondold végig létedet.
És ha elolvassa egyszer más is e könyvet,
A meghatottság idézze elő szemében a könnyet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése