(Kormi)
Tasnádi Györgyi: Óda a fekete macskához
Ó, te fenségesség!
Bájos, sötét kelme!
Bundád lenyalt szőttese
sűrű kellem selyme.
Isteni teremtésed,
négy ívelt lábad
csodáján elmerengve
dorombolásod
rezonanciája szedi
szívem búját rendbe.
Ó, te tökéletes profil!
Szépségesség!
Bajszod, füleid, végtagjaid
aranymetszet
s veled a bennem élő,
mélységbe bújt szenvedés
okait kutatva néha még
tükörképem is tetszhet.
Hajnali dörömbölésedre
ébredni királyság
- bár lelkileg meghitelez
a megfáradt vidámság.
Húst csensz, bőrszöveten,
karomhárfán játszol
s váratlan helyeken hagysz
ajándékot párszor.
Szőnyegen, szőtt testeken
szőr hátán szőr
és más tányérjába is
mancsoddal belenyúlsz, ő...
Tisztelt Őnagysága!
A megfeddés hasztalan,
mert elolvaszt szemeid
nézése hangtalan.
Öntörvényű Méltóság!
Nem élvezel korlátot,
jelenléted jutalom
- nem szolgálsz uraságot.
Gazdád nincsen, minden
családtag alattvalód,
és kérésedre rögvest
szétterül ennivalód.
Haragudni sosem lehet
reád, te tiszta nőstény,
mikor kegyesen hozzám
simul hízelgésed pőrén.
Ellenállhatatlan vágyat
keltesz a simogatásra,
te párduc, kedves
cicaságod áldás a világra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése