Hiányzol

Polyvás Dániel: Hiányzol

Lásd itt vagyok és kereslek téged,

A napok nem olyanok már, mint régen,

Keresem magamban azt az embert

Kit egy kiskirálylány nem olyan rég ismert.

Érzéseim, semmit sem változtak,

És sajnálom ha azok néha bántottak.

De újra kérlek bocsáss meg, ez így nem mehet,

Hát értsd meg végre kedves, hogy szeretlek!

Mert Te vagy nekem a nap, a fény,

s a boldogság.

Ezek nélkül az életem, üres bolyongás.

Kérlek mutasd újra meg énnékem,

Hogy van kiért még itt élnem.

A napok egyre szürkébbek és sivárak

Mint megduzzadt patak, mely évek során kiszárad.

Nevetésem melyet néha látnak,

Színjáték az egész, hiszen csak bánat,

Mit belül érzek és nem bírom már!

Az emlékek táplálnak, belőlük élek.

Azok halhatatlanok, és gyönyörű szépek.

Nem veheti el senki, örökre velem él

Kérlek hát újra légy enyém.

Végül elköszönök, itt a versem vége,

Remélem hamarosan újra látlak téged.

S búcsúzóul annyit kérek szépen,

Gondold át és szeress úgy mint régen.