Most is ...

Vona Erzsébet Cecília: Most is ...

Hiányzol, mint fának télen a levél,

A hidegtől megdermed, de még él.

Mint a hegy ormának a fehér hó,

Ami nyáron soha nem látható.

Mint tollnak a papírra a tinta,

Hisz nélküle senki nem írna.

Mint a zenésznek a kotta,

Nélküle dalt nem alkotna.

Hiányzol, mint csigának a háza,

S Ő keresi azt, az esőben ázva.

Mint madárnak a meleg fészke,

Hová repülhet pihenni estére.

Mint fűszálnak a sok-sok bogár,

Nélkülük a mező sivár volna és kopár.

Mint növénynek a langy meleg eső,

Mely nélkül a virágok bimbója se nő.

Hiányzol, mint mókusnak a mogyoró,

Amit télen feltörni, enni volna jó.

Mint rózsának a sok erős tüske,

Mert a szépségével arra büszke.

Mint költőnek az éltet adó ihlet,

Nélküle egyik vers sem lelhet