Kék rózsák kertje

Szuhanics Albert: Kék rózsák kertje

Csodáknak kertjében jártam, 

Hej de sok rózsafát láttam. 

Gondoltam, szakítok néked, 

Vöröset, fehéret, kéket... 

Ámde, mily hamvas a sárga, 

Aranyló szirmát kitárja. 

Rózsaszín illata bódít, 

Gyönyörű hölgyeket hódít. 

Tépek egy vöröset néked, 

Ennyire imádlak téged. 

Fehéret, mert tiszta a szíved, 

Én vagyok legnagyobb híved! 

Szakítok kék rózsaszálat, 

Üzenet gyanánt lesz nálad. 

Ennyire csodás vagy nekem, 

Kék a menny, kék a szerelem. 

Kék rózsák kertjében járok, 

Csodás, kék rózsafát látok. 

De nincs szebb rózsaszál nálad, 

Legjobban téged csodállak...!

A boldogság fénye

Aranyosi Ervin: A boldogság fénye

Boldogság magját, ültesd el szívedbe!

Hagyd kivirágozni majd egy szép napon.

Gondold csak el, ha engednéd, mi lenne?

Tükörbe néznél, s látnád magadon.

Gyökere érként nőne a szívedből,

véred táplálná, öntözné, hogyha kell.

Erőt merítve a szív-szeretetből,

szirma arcodnak pírját gyújtja fel.

És aki látja, a boldogság hogy árad,

– csillogó szemed csillagként ragyog.

– a szeretetért könyörögne nálad,

s tudná, van bőven és örömmel adod.

Ahol a fény valamit megvilágít,

ott a sötétség nyomban menekül.

A szeretettől a boldogság virágzik,

a fagy felolvad a szívekben legbelül.

Engedd hát csillogni szemed ragyogását,

a szeretet fénye kísérjen utadon!

Terjeszd az élet tündöklő varázsát!

Érezd a napnak fényét magadon…

Óda a fekete macskához

(Kormi)

Tasnádi Györgyi: Óda a fekete macskához

Ó, te fenségesség!

Bájos, sötét kelme!

Bundád lenyalt szőttese

sűrű kellem selyme.

Isteni teremtésed,

négy ívelt lábad

csodáján elmerengve

dorombolásod

rezonanciája szedi

szívem búját rendbe.

Ó, te tökéletes profil!

Szépségesség!

Bajszod, füleid, végtagjaid

aranymetszet

s veled a bennem élő,

mélységbe bújt szenvedés

okait kutatva néha még

tükörképem is tetszhet.

Hajnali dörömbölésedre

ébredni királyság

- bár lelkileg meghitelez

a megfáradt vidámság.

Húst csensz, bőrszöveten,

karomhárfán játszol

s váratlan helyeken hagysz

ajándékot párszor.

Szőnyegen, szőtt testeken

szőr hátán szőr

és más tányérjába is

mancsoddal belenyúlsz, ő...

Tisztelt Őnagysága!

A megfeddés hasztalan,

mert elolvaszt szemeid

nézése hangtalan.

Öntörvényű Méltóság!

Nem élvezel korlátot,

jelenléted jutalom

- nem szolgálsz uraságot.

Gazdád nincsen, minden

családtag alattvalód,

és kérésedre rögvest

szétterül ennivalód.

Haragudni sosem lehet

reád, te tiszta nőstény,

mikor kegyesen hozzám

simul hízelgésed pőrén.

Ellenállhatatlan vágyat

keltesz a simogatásra,

te párduc, kedves

cicaságod áldás a világra!

Nem számít mekkora tudása van

Nem a csókoddal, az öleléseddel ...

Az igaz szeretet az ...

Jó érezni, hogy szeretlek

Csak azért az egyetlen napért

A barátság gyógyít

Aranyosi Ervin: A barátság gyógyít

Ha van egy igazán kedves, jó barátod,

kivel találkozhatsz és örülsz, ha látod,

kinek elmondhatod, mi a szíved nyomja,

aki odafigyel, kinek van rád gondja.

Aki szeretettel, sérült lelket ápol,

aki minden titkot megoszt önmagáról,

kivel együtt lenni felemelő érzés,

huncutkodni kicsit, az is nagy kísértés.

Ki a lelked érti, s gyakran felvidítja,

ki a bánatodat messzire hajítja.

Kinek kedvessége rokonlelket hordoz,

ilyen barát mellet, nem kell neked orvos!

Múltad nem köt gúzsba, sőt a szép emlékek,

újra felemelnek, felvidítnak téged!

Együtt, jót nevetve néztek a világra,

nem érzi a lelked, hogy magányos, árva.

Mert lelketek tisztul a sok nevetéstől,

mikor megszabadulsz gonddal terhelt észtől.

Lelked, mint a madár, fent az égben szárnyal,

így repül az idő, egy kedves, jó baráttal.

Idős korodba is belefér a játék,

egy ilyen barátság, igazi ajándék!

Mikor elbúcsúzott a holnapot várod,

jöjjön és gyógyítson, vidám, jó barátod!

A barátok

Szilágyi Viktória: A barátok

Barátok!

Szeretni és szeretve lenni igazán boldogság!

Amikor nem gondolsz a búra már

Amikor a szó helyett a szem beszél

Amikor megérint a remény.

Ott állsz és boldog vagy

Mert végre önmagad vagy!

Mert az élet hoz kis örömöt.

Amikor meglátod őt,

Kivel a virtuális valóságban éltél.

Mostmár érzed igazi lényét!

Szereteted testet ölt és így örökké szereted őt!

Megérted hogy a barát örök társaddá vált

És emlékek fűznek hozzá!

Melyeket előszedsz egy szomorkás napon.

És tudod hogy lesz még folytatás!

Mert a barát örökké társad mostmár!

A nők bolondok, ha egyenlőségre törekszenek a férfiakkal

A nők bolondok, ha egyenlőségre törekszenek a férfiakkal. A nők sokkal magasabb rendűek, és mindig is azok voltak. Bármit kap a nő a férfitől, mindig valami sokkal nagyszerűbbet teremt belőle. Ha a férfi spermát ad, a nő gyermekkel ajándékozza meg. Ha a férfi házat ad, a nő otthont teremt belőle. Ha a férfi hozzávalókat ad, a nő ételt teremt belőle. Ha a férfi egy mosolyt ad, a nő a szívét adja érte. A nő mindent megtöbbszöröz és minőségileg értékesebbé tesz. Ezért sose bántsd meg a nőt, mert egy tonna szennyet kapsz tőle vissza cserébe.

William Golding

Boldog az lesz, aki az is akar lenni

"Boldog az lesz, aki az is akar lenni. Mert nem kifogást keres, hanem eldönti. A fejébe, szívébe, lelkébe veszi, hogy az lesz. Bármi történjen is. Nem okol másokat, nem hibáztat, és nem kesereg. Hisz a szeme előtt csak is a boldogság érzése lebeg. Minél erősebben hiszi, hogy ez jár neki, annál jobban tudja is, hogy ezt megérdemli.

Mert mer benne mélyen hinni és tudja, hogy a boldogságot megélni kell és nem kergetni. Ugyanis aki hisz, az mer. Mer azzá lenni, ami szeretne lenni. Boldog. A hite teszi merésszé, a merészsége pedig boldoggá. Mert akarta. Nagyon. Mindennél jobban. Azért, hogy élhessen a boldogtól még boldogabban..."

Lippai Marianna

Bocsásd meg nekem, hogy beszéltem

Bocsásd meg nekem, hogy beszéltem, amikor hallgatnom kellett volna;

mérges voltam, amikor türelmesnek kellett volna lennem;

cselekedtem, amikor várnom kellett volna;

féltem, amikor örülnöm kellett volna;

veszekedtem, amikor biztatnom kellett volna;

bíráltam, amikor dicsérni kellett volna;

nemet mondtam, amikor igent kellett volna,

és igent mondtam, amikor nemet kellett volna."

Marian Wright Edelman

Múlnak az évek

Jószay Magdolna: Múlnak az évek

Ahogy az ember felett szállnak az évek,

óhatatlan, egyre többször a múltba réved.

Tudjuk pedig, hogy nem a múlt, a jövő visz előre,

s minden, mit tehet, abban csakis a jelenre

nézve számíthat bármire...

Mégis előjön a múlt, hisz` az maga az ember,

minden átélt emlékkel, terhével és élményével.

Annyival több a múlt, amennyivel öregszünk,

mi hát ebben a csoda, hogy sokat emlékezünk?

Több van mögöttünk, mint előre...

Sokan vannak, akik úgy gondolják

Sokan vannak, akik úgy gondolják, hogy a szeretet csupán egy érzés a többi között, és nem is tulajdonítanak neki különösebb jelentőséget. A szeretet azonban lényegesen több ennél. A szeretet az univerzális Erő, Bölcsesség és Intelligencia szüntelen sugárzása a világba, amely a fizika nyelvére lefordítva nem más, mint fény. Fény a fizikai világban; belső fény, amelyet csak belső látásunkkal láthatunk.

Balogh Béla

Az élet nem egy könyv

Az élet nem egy könyv, amelyben csak a valaki által előre megírt sorok mentén lehet haladni. Az élet síkság, melyben utak megszámlálhatatlan sokasága van; minden lépésre újabb elágazás nyílik, és az ember mindig szabadon választhat, hogy jobbra vagy balra forduljon. S aztán jön az újabb elágazás és az újabb döntés. Mindenki ezen a síkságon lépked, mindenki maga dönti el, melyik utat, melyik irányt választja - ki a napnyugta, ki a sötétség felé megy, ki a napkelte, a fény forrása felé. És soha, még az élet legutolsó pillanatában sem késő megfordulni, és egészen más irányba indulni, mint amerre hosszú-hosszú éveken át ment az ember.

Borisz Akunyin

Az élet egy nagy szerepjáték

Az élet egy nagy szerepjáték. Mindannyian játsszuk az általunk választott karaktert, és csak egy dolog van ami kizökkenthet minket a szerepünkből, s az nem más, mint a szerelem. Mikor jön valaki, aki az első perctől kezdve átlát rajtunk, az ő szemében az álarcunk lehull és megsemmisül. Csupán az igazi énünk érvényesül, ha akarjuk, ha nem, és ez az, ami néha annyira megrémít minket, hogy legszívesebben hanyatt-homlok menekülnénk, de hamarosan rájövünk, hogy e nélkül nincs értelme az életünknek.

Az ember valódi lényege a jóság

"Az ember valódi lényege a jóság.

Vannak más, a nevelésből és a tudásból eredő jó tulajdonságok, de alapvető fontosságú, ha igazán emberi lényekké szeretnénk válni és értelmet akarunk adni létezésünknek, hogy

szívünk jó legyen."

Dalai Láma

Mindig emlékezz rá

Milyen...

Sun Belle: Milyen...

Milyen szép ez a világ

Gyémántfényű a nap

A hűsítő huncut, lágy szél

Mint szerető, úgy simogat

Fűszálakon csillog a harmat

Valahol boldog kutya csahol

S a lombok sűrű rejtekében

Ezernyi kismadár dalol.

Milyen szép ma a reggel

Mennyi boldog percet ígér

A természet szépsége ma

Egész nap utunkon kísér

Lustán pislognak a felhők

Ragyogóan tiszta a kék ég

Kívánom szívem mélyén

Mindig maradjon ilyen szép.

Milyen csodás ez a világ

Ezernyi kincs amit rejt, ha

Nem keressük benne a hibát

Olyan mint egy ragyogó kert

Melyet ha gondozunk, ápolunk

Időt fáradtságot nem kímélve

Boldogságot lelhetünk benne

Békét és nyugalmat végre.

Milyen más volna, ha mindig

Ilyennek látnánk minden napot

S csak arra emlékeznénk vissza

Hogy az élet már mennyit adott

Nem üldözne többé a bánat

Nem fájna, mit elvesztettünk

Nem kísértene a vágy az után, mit

Megtenni sohasem mertünk.

Hiányzol

Polyvás Dániel: Hiányzol

Lásd itt vagyok és kereslek téged,

A napok nem olyanok már, mint régen,

Keresem magamban azt az embert

Kit egy kiskirálylány nem olyan rég ismert.

Érzéseim, semmit sem változtak,

És sajnálom ha azok néha bántottak.

De újra kérlek bocsáss meg, ez így nem mehet,

Hát értsd meg végre kedves, hogy szeretlek!

Mert Te vagy nekem a nap, a fény,

s a boldogság.

Ezek nélkül az életem, üres bolyongás.

Kérlek mutasd újra meg énnékem,

Hogy van kiért még itt élnem.

A napok egyre szürkébbek és sivárak

Mint megduzzadt patak, mely évek során kiszárad.

Nevetésem melyet néha látnak,

Színjáték az egész, hiszen csak bánat,

Mit belül érzek és nem bírom már!

Az emlékek táplálnak, belőlük élek.

Azok halhatatlanok, és gyönyörű szépek.

Nem veheti el senki, örökre velem él

Kérlek hát újra légy enyém.

Végül elköszönök, itt a versem vége,

Remélem hamarosan újra látlak téged.

S búcsúzóul annyit kérek szépen,

Gondold át és szeress úgy mint régen.

Aranyosi Ervin: Most megbocsátok...

Aranyosi Ervin: Most megbocsátok...

Valóságomból álmomba bújtam,

nem nehezül rám többé a múltam.

Nem bántja lelkemet gyűlölet, átok.

Annak, ki megbántott, most megbocsátok,

most megbocsátok.

Ellazult testemnek érzem a súlyát,

elhagyom életem fájdalmát, búját.

Sok szeretettel gondolok rátok!

Annak, ki megbántott, most megbocsátok,

most megbocsátok.

Szívemben melegség, szeretet éled,

A terheket lerakom, mit rám mért az élet.

Az emberek szeretnek, mind jó barátok.

Annak, ki megbántott, most megbocsátok,

most megbocsátok.

Megtanulok végre másképpen élni,

a szépet vonzani, nem pedig félni.

Negatív dolgokról, a jóra váltok...

Annak, ki megbántott, most megbocsátok,

most megbocsátok.

Lelkemből építek egy jobb világot.

segítség kellene. Gyertek barátok!

Az emberi fájdalom örömmé váljon!

Földünk a szeretet földjévé váljon,

és semmi se fájjon!

A világ körüli utazás is egyetlen lépéssel kezdődik

"A világ körüli utazás is egyetlen lépéssel kezdődik. A tudásnak nem tudás a kezdete. A szeretetnek nincs kezdete, így vége sem lehet. A szeretet örök."

Tatiosz

Téli este

Murzsa András Dr.: Téli este

Látom, már alig van fény,

A levegő is fagyott.

Nézd, fátyol takarja el

A várható holnapot.

Az ég karéja alatt

Itt-ott csillagot látok.

A Hold fent az égen

Halvány fényt bocsátott.

Dermedtek most a fák,

Lombtalanul állnak.

Hó takarja a földet,

Paplan alatt a vágyak.

Amott van egy ablak,

Pislákol a fénye.

Felnézek a tetőre,

Most füstöl a kéménye.

Álmosak az esték,

Melegségre vágyok.

Duruzsol a kályha,

Kedvesemre várok.

Most is ...

Vona Erzsébet Cecília: Most is ...

Hiányzol, mint fának télen a levél,

A hidegtől megdermed, de még él.

Mint a hegy ormának a fehér hó,

Ami nyáron soha nem látható.

Mint tollnak a papírra a tinta,

Hisz nélküle senki nem írna.

Mint a zenésznek a kotta,

Nélküle dalt nem alkotna.

Hiányzol, mint csigának a háza,

S Ő keresi azt, az esőben ázva.

Mint madárnak a meleg fészke,

Hová repülhet pihenni estére.

Mint fűszálnak a sok-sok bogár,

Nélkülük a mező sivár volna és kopár.

Mint növénynek a langy meleg eső,

Mely nélkül a virágok bimbója se nő.

Hiányzol, mint mókusnak a mogyoró,

Amit télen feltörni, enni volna jó.

Mint rózsának a sok erős tüske,

Mert a szépségével arra büszke.

Mint költőnek az éltet adó ihlet,

Nélküle egyik vers sem lelhet

Te és én

Karsai Tibor: Te és én

Két apró porszem az út porában,

két halvány szikra a mély sötét éjszakában.

Te és én, itt vagyunk egymás, s a világ sodrában.

Szédítő körforgás születés, s fájdalmas halál,

kínok kínjai mind úttalan bolyongás.

De Te és én megérkeztünk talán.

Hosszú volt az út, s oly sok a csalódás,

sebzett lélekkel, vérző szívvel átvirrasztott éjszakák.

Te és én a két piciny gyertyaláng.

Mondják csodák nincsenek, mi hát a

boldogság, az élet vize, óh, mennyien szomjazzák.

Te és én megtaláltuk az élet elixírforrását

Hol van hát a sok mesés drága kincs,

van-e érték egyáltalán, itt van-e szerelem?

Te és én, ez minden, a többi csak talány.

Vágyni a lélekre, s kívánni a testet,

elveszni a kéjben, s találkozni a gyönyörben.

Nem lehet más, mint az éden.

Te és én, csak mi ketten.

Forró ölelések, s mégis oly lágy érintések,

s a csókok, melyek a lélek mélyéig érnek,

test a testben kezdődik el, s ér véget.

Te és én, köszönöm, Istenem, hogy élek!

Üres szavak helyett

Pávkovics Dóra: Üres szavak helyett

Egy bátor harcos bármeddig küzdhet,

A világ attól még tovább lüktet.

Egy barát elhagyhat, elfelejthet,

A szíved attól még tovább verhet.

Elboríthat a sötét kegyetlen,

Lehet bármennyi apró véletlen,

Ott leszek én a fejed felett,

És átölellek szavak helyett.

Nehéz okosan szeretni

Halász Judit: Nehéz okosan szeretni

Egy kis virág is okozhat nagy zavart,

Néhány ostoba szó szörnyű bajt.

Valami elszorul legbelül,

És úgy szorít, hogy az ember menekül.

Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell,

Amit a másik örömmel elvisel.

Nehéz szeretni okosan, józanul,

Szeretni sajnos senki nem tanul.

Távol tart egy félénk mozdulat,

S a vallomáshoz nincsenek szavak.

Valahogy mindig rosszkor érkezünk,

S néha magunk elől is menekülünk.

Nehéz úgy szeretni, ahogyan jó,

Ahogy az örömmel elfogadható.

Nehéz szeretni okosan, józanul,

Szeretni sajnos senki nem tanul.

A közeledés is félreérthető

A hazugság is lehet megnyerő.

Néha túl érzékenyek vagyunk,

Máskor meg a büszkeség a bajunk.

Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell,

Amit a másik örömmel elvisel.

Nehéz szeretni okosan, józanul,

Szeretni sajnos senki nem tanul.

Az igazi barát

Szabó Pacsirta Éva: Az igazi barát

Te vagy az én barátom,

hiszen úgyis tudod.

Kinek örömöt,bánatot,

mindig elmondhatok.

Ha nincsen kedvem,

vigaszt nyújtasz nekem.

Ha örömöm van,

együtt örülsz velem.

Igaz barát vagy,

minden kincset megérsz.

Nem is tudom milyen lenne,

az élet ha nem lennél.

Megbeszélünk mindent,

hisz ez a barátság.

Látjuk egymás igazi,

szomorú valóságát.

Olyan vagy nekem,

mintha közös lelkünk lenne.

És a lelkem a tiéddel

együtt pihenne.

Legyen barátod neked is,

ki vigaszt nyújt ha kell.

És ha örömöd van,

veled együtt énekel.

Új év 2020

Aranyosi Ervin: Újévi kívánság 2020-ra

Elvonul az óév, lépjünk át egy szebbe,

két húszas kerüljön minden áldott zsebbe!

Legyen útravalónk benne a két kerék,

s amire szükség van, legyen mindig elég!

Mérjen hát az új év áldást reánk bőven,

legyen miben hinni a most eljövőben!

Higgyünk, bizakodjunk, legyen szép reményünk,

szebb jövőt elvárva, ragyogjon fel fényünk!

Váltsuk mind valóra dédelgetett álmunk,

hozzá lelkünk mélyén biztatást találjunk!

Legyünk jók egymáshoz, hisz egy végből vagyunk,

és azt kapjuk vissza, mit másoknak adunk!

Higgyünk a holnapban, felemelkedésben,

ne a sérelmeket tartsuk folyton észben!

Inkább bocsássunk meg annak, aki bántott,

s tegyük élhetőbbé, jobbá a világot!

Óvjuk egészségünk belső megnyugvással,

kedvesen, jó szívvel viselkedjünk mással!

Arcunkat mindennap mosoly keretezze,

kedvünket vidámság, öröm fűszerezze!

Tegyünk önmagunkért, de ne fogadkozzunk,

hanem álljunk neki, soha ne habozzunk!

Alkossunk, s élvezzük a létünk értelmét,

javítsunk a sorson, pallérozzunk elmét!

Ám figyeljünk oda, legyen jobb a lelkünk,

s engedjen a létben több csodára lelnünk,

Álmodjunk szép nagyot, s tudjuk megcsodálni,

képzeletünk szintjén – s valóra fog válni!

Teremtsünk szebb évet, körénk szebb világot,

legyen minden álmunk Istentől megáldott!

Élvezzük létünknek minden apró báját,

hagyjuk hatni végre a szeretet csodáját!

Elballag az újév, jön helyette másik,

s hiszem, ha a lelkünk szebbre, jobbra vágyik,

megfordulhat a szél, sorsunk szebbre válthat,

öröm és boldogság végre ránk találhat.

Minden évben várunk egy újabb új évet,

szemünk önmagunkba, s a jövőbe réved,

ám a valóságunk a mában csírázik,

a most-ban kell tennünk, s majd valóra válik!

Kívánom hát neked, járj mától sikerrel,

reménnyel töltsön fel minden áldott reggel!

Hallgass a szívedre, onnan jön az ének,

szebbé kell most válni az ember életének!

Akarj jobbá válni, jól tenni a dolgod,

hisz ki elégedett, az áldott és boldog!

Teremts szeretettel, kerek most a világ,

segíts Istenednek támogatni fiát!