Mezei Marianna: Neked...Szeretem mindened...
Megáll az idő, ha velem vagy,
és mégis úgy rohan,
észre sem veszem;
minden mozdulat
érted s értem van,
ó, hogy szeretem
mindened...
szavaid, mit ajkad suttog,
szád szegletén
megbúvó mosolyod,
szemeid, mi helyetted beszél,
csillog, mert akar,
mert értem ég;
kezed, mi követel,
gyengéden simogat,
vágyakat ébresztve
hergel, bizserget;
hevesen dobogó szíved,
mi reményt adva
dobogja: szeret;
karod, mi ölel, felemel,
hív, hogy ne menjek,
maradjak,
félt, szorít és bátorít,
utat nyit ébredő hajnalnak;
tested, mi értem megremeg,
vagy eltakarja fájó sebeim,
a mindened, mi rajtad van,
a benned élő jót, a lelked.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése