Hogyha...

Papp Viola: Hogyha...

Hogyha fűszál leszel,

én leszek a zápor,

langyos cseppjeimmel

ölellek, ha fázol.

Hogyha én ház leszek,

te leszel az ablak,

szabad utat adsz majd

a napsugaraknak.

Hogyha galamb leszel,

én leszek a fészek,

melegítem neked,

hazavárlak téged.

Hogyha penge leszek,

te leszel a kenyér,

enni adunk annak,

aki hozzánk betér.

Hogyha bánat leszel

én leszek a könnyed,

sűrű köddé válok,

legyen neked könnyebb.

Hogyha ember leszek,

te leszel a párom,

ha elhagy a világ,

egyetlen barátom.

Hogyha vándor leszek,

te leszel az eresz,

védsz majd a vihartól,

ameddig csak lehet.

S hogyha te rab leszel

leszek a kalitka,

kitárom ajtómat,

soha ne nézz vissza.