Domonkos Jolán: Napozom
Nyugágyon fekve napozom,
szemhéjam lassan lehunyom,
érzem, amint a nap ajka,
bőrömet finoman harapja.
Míg testemre sós csókot lehel,
arcomat enyhe pír lepi el,
bizserget a forróság, éget a hő,
kibújik belőlem újra a nő.
Krémemet gyorsan megkeresem,
magamat vele jól bekenem,
ártani ne tudjon az én napom,
élvezhessem, amíg én akarom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése