Szeretlek
Szeretlek. Szeretem a szád,
a szemed, mely búsan néz rám.
A tekinteted, mely oly hamar elkapod,
az ölelésed, melyre csak gondolok.
Látlak, ha nem vagy velem,
szeretlek, bár reménytelen.
S ha kedvesen közelednél felém,
szívemben megjelenne a fény.
Sötét van. Vége a napnak,
belehalok, ha nem láthatlak.
De mégis, mégis fellobban egy fény,
a szívemben tisztán látlak én.
A szemed is másképp látom már,
mint első, legelső találkozásunknál.
Mond, mit tettél velem!?
Eszem vette a szerelem?
A csók, melyre úgy áhítozom én,
nem jön közelebb felém?
Azt akarom, hogy belém szeress,
de hűvös tekintet a feleleted.
Kérlek, könyörülj nekem!
De nem. Eltűnsz az időben.
Azt hittem szerelmünk örökkön ég,
és mily keserű az ébredés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése