Aranyosi Ervin: Nem öregszik a játékos elme
Nem öregszik, örökifjú a játékos elme,
amíg nem a problémákra fókuszál figyelme.
Ameddig a napjaiban meglátja a szépet,
ifjúsággal kényezteti cserében az élet.
Lelkében a derű árad, s használja a testét,
nem vár csendes elmúlásra, nem várja az estét.
A világot elfogadja, figyeli, csodálja,
s tanul minden egyes napján, iskoláját járja.
Nem öregszik, örökifjú a játékos elme,
mintha minden egyes napján bölcsességre lelne,
Félelmeit szerteszórja, élvezve a létet,
bevonzva a fényt magához, elűzve sötétet.
Játékosnak, egyszerűnek látja a világot,
kincsei közt megőriz még mindent, amit látott!
Élvezi a pillanatot és örül a percnek
végig éli az órákat, mik napot teremnek.
Nem öregszik, örökifjú a játékos elme,
hiszen van már a világhoz épp elég türelme!
Mindennap új csoda várja, meglátja a szépet!
Érzi, ahogy kényezteti a lelkét az élet.
Nem rohan már, nincsen minek, fontosabb a játék.
s minden perc, mi örömöt hoz, igazi ajándék.
Keresi hát az alkalmat játékra, mókára,
s nem várja a játék végét, jöjjön csak sokára.
Nem öregszik, örökifjú a játékos elme,
mintha folyton új születést, s létet ünnepelne!
A kihívást megtalálja, keresi hát őket,
új célokkal gazdagodva, vágya egyre nőhet.
Keresi, mit nem próbált még, eddig mi hiányzott,
volt-e olyan izzó vágya, amire csak vágyott?
Hiszen ma már bölcsebben lát, teremteni képes,
örökifjú szívvel fordul a mások szívéhez!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése