M. Laurens: Az örök nő
Föld anyácskánk újra éled,
Testében az örök nő felébred.
Tavaszra ébred ismét a világ,
Örökké csodás teste ragyog reád.
Élet és lét egyetlen női ölben.
Az anyát is láthatod a nőben,
Ő a szeretőd és minden álmod,
Életed párja Ő, ha úgy kívánod.
Leánygyermeked is egyszer felnő,
Szemed láttára bimbóból, lesz nő,
Sudár ifjú, karcsú, szende s kacér
Nő, ki hamvas, üde és még facér.
Titkon Ő az ifjak leghőbb vágya,
Szemlesütve, szerelemre vágyva.
De övé a választás legfőbb joga,
Kinek adja szép gyümölcsét oda.
Mi, örök Ádámok, csak várunk,
Hogy Évánk lehessen a párunk.
Ő legyen a végzetünk asszonya,
Hogy az édent hagyjuk érte oda.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése