Ősz és szerelem
Az őszi szél enyhe
fuvallata arcomhoz ért,
gyöngéden megcsókolt,
és a szívemhez fért.
Bágyadt Napfény-ágyán
megsárgult, elpihent a táj,
és a kertek alatt,
bús- dalú csalogány.
Puha kendőmet
gyorsan vállamra terítve,
én hozzád siettem
színpompás mezőre
S karjaidba omoltam,
mint hulló falevél
mely keringőzik a széllel,
majd lassan földre ér.
A nyár utolsó mosolyán,
már tovább álmodunk,
és az őszi szerelemünkre,
csókokat hullajtunk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése