Nem enyém...

Béres Andrea Virág: Nem enyém...

Nem enyém az írás, nem enyém a szó,

Nem enyém az érzés, mégis jó s kapható.

Nem enyém a játék, de én játszhatom el

Nem enyém a napfény, mégis én elérhetem.

Nem enyém a vágyláng, de énbennem tüzel,

Nem enyém a felhő, de értem mit üzen.

Nem enyém a sírás, én csak belül könnyezem,

Nem enyém a forrás, de benne megfürödhetek.

Mert minden mi itt VAN, és minden mi ÉL,

Az Égben fogant s Föld megszülé.

S ha érdemes vagy rá, a lelkedre talál

A Te szívedet a Világra nyitja rá.

Nem enyém a kereszt, de én is vihetem,

Nem enyém az ember, de keresztelhetem.

Nem enyém a csillag, fényét mégis szórja rám,

Nem enyém a gyertya, de lehetek égő láng.

Nem enyém a mosoly, de mindig átveszem,

Nem enyém a kedvesem, ezért elengedhetem.

Nem enyém a gyermek, de felnevelhetem,

Nem enyém az Isten, de én szerethetem..

Mert minden mi itt VAN, és minden mi ÉL,

Az Égben fogant s Föld megszülé.

S ha érdemes vagy rá, a lelkedre talál,

A Te szívedet a Világra nyitja rá.

Nem enyém az erdő, mégis engem átölel,

Nem enyém a tölgyfa, de hittel ültetem.

Nem enyém a zene, de csak arra alszom el,

Nem enyém a harag, de olykor engem lobbant fel.

Nem enyém a félelem, de én is reszketek,

Nem enyém az aggódás, mire nem felelhetek.

Nem enyém a tört cserép, de összerakhatom,

Nem enyém a szeretet, de csak magam adhatom.

Mert minden mi itt VAN és minden mi ÉL,

Az Égben fogant s a Föld megszülé.

S ha érdemes vagy rá a lelkedre talál,

A Te szívedet a Világra nyitja rá.

Nem enyém az ösvény, de én is járhatok,

Nem enyém a szél, de neki táncot adhatok.

Nem enyém a fátyol, mégis mögé bújhatok,

Nem enyém a jászol, de ott én is lakhatok.

Nem enyém a barát, mégis bennem él,

Nem enyém a gondolat, de könnyen szárnyra kél.

Nem enyém a virág,, de illatát érzem én,

Nem enyém a Világ, benne áldással élek én.

Mert minden mi itt VAN és minden mi ÉL,

Az Égben fogant s Föld megszülé.

S ha érdemes vagy rá, a lelkedre talál,

A Te szívedet a Világra nyitja rá.