Karádi Erzsébet: Szüret
Hegyoldalon emberek nyüzsögnek.
Puttonyok nyelik a szőlőfürtöket.
Kóstolgatják: jó-e íze, zamata?
Meglesz-e a bor cukorfoka?
Tréfálkoznak, derűs a gazda,
óborát jó szívvel kínálja.
Óriás bográcsban pörkölt rotyog,
vidám asszonynép kuncogva kotyog.
A jókedv mindenkire ráragad,
szüretelő csapat dalra fakad.
Préselik, folyatják szőlő levét,
dicsérik a gazda szakértelmét.
Megered a nyelv, nyílik a lélek,
vágyálmok szállnak, szép az élet!
Végtelen utazás, ajándék,
ők háry jánosok. Jó játék!
Ki életét nagykanállal eszi,
s a hőstetteket könnyedén teszi.
A zenészek is előkerülnek,
ifjak és vének táncra perdülnek.
Daluk, táncuk igaz életmese.
Áttáncolnak boldogság földjére.
Mámoros szeretet-ölelésben,
boldogság ül ragyogó szemekben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése