Zámbo Jimmy: Suttognak a fák

Suttognak a fák,zúg a szél,

az erdő így mesél,

beragyog a fény,körbe jár

egy tisztás mélyén ránk talál.

Ne szégyeld,ha együtt lát a nap

hisz én téged az égtől kaptalak,

azt hiszem,ez a szerelem,végtelen.

Őrt állnak a fák,nincs veszély,

az erdőtől miért félsz?

színes a világ,láss csodát,

az árnyékból kérlek lépj ki hát.

Ne szégyeld,ha együtt lát a nap

hisz én téged az égtől kaptalak,

azt hiszem,ez a szerelem,végtelen.

Már voltak,nehéz évek a világ éget,

könnyből vér lett,nem volt arcunk,

nem volt hangunk,úgy fáj,

az élet fáj.

Ne szégyeld,ha együtt lát a nap

hisz én téged az égtől kaptalak,

érted lázadnék én támadnék

érted meghalnék,százszor meghalnék..

De úgy hiszem,ez a szerelem,végtelen

Margó