Meleg nyári éjszaka volt,
Fojtó virágillat szállt.
Sűrű ködben bujkált a hold,
Szétkenődött a világ.
Virágzó hárs alatt ülve
Felhők futását nézem,
A szél virággal szórja be
Tenyerem.
Fejem a mellemre esik,
Szememen pillám árnya...
A valóság tovaúszik
Összekuszált homályba.
Már alszom, vagy ébren vagyok?
Vagy mindezt csak gondolom?
Virágot... egy arcot látok...
Álmodom?
Mellemben régi borzongás,
Egy arc a szívembe mar...
Nem tudom, mi vágyakozás,
S mi, mit igazság takar.
Megérintette gyengéden
Egy finom kéz arcomat?
Vagy egy pillangó szelíden
Simogat?
Vajon a múlt hangja hív,
Hangok édes kórusa?
Mitől fáj e szomorú szív?
Vagy ez a fák zúgása?
Vajon hold sugara reszket?
Vagy arcot látok odafönn?
Harmat, mi szememre esett,
Vagy ez könny?
Benczes Sándor Gábor fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése