Ölelj át és mond, hogy nem vagyok egyedül,
Kérd, hogy ne én legyek az aki mindig csak menekül.
Ölelj úgy át, hogy érezzem a karjaiban haza érkeztem.
Csak ölelj át, nem kellenek a szavak, nem kell mesélj.
Nem kell, hogy ígéretekkel sződ tele az éj csendjét.
Nem akarom, hogy mindig megvédj,
Csak néha szeress, de őszintén.
Ha hideg van, magaddal takarj be,
Ha félek, karodba ringass el.
Ha álmodni félek, s már alig remélek,
Csak halkan súgd a fülembe: Szeretlek Téged!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése