Németh Péter: Az utcák kövén
Az utcák kövén hazafelé ballagok,
de ma éjjel nem vigyázzák léptem csillagok.
Cseppjei fáradhatatlanul hullanak az esőnek.
Tudom, csak játékai vagyunk a múló időnek,
egy rövid felvonás az élet hatalmas színpadán,
egy kóbor hang egy ócska zongorán...
Az éjszaka néma csendje hull elém,
és nem tudom már merre tartok én...
Egy régi kérdés bennem folyton felmerül...
Ismét egy éjszaka és ismét egyedül...
A sarkon már megszokott gondjaim várnak...
Nem baj, majd hazakísér a bánat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése