Őri István: A porrá vált por
néha porrá hullnak a porszemek
hogy új világok szülői legyenek
új színeké
új dallamoké
új életeké
itt vagy máshol...
gazdag, fényes életeké
vagy árnyvilágoké
lehet, hogy mellettünk
lehet, hogy végtelen távol...
s ha mégsem ez lesz
a porszemek sorsa
ha semmivé oszlanak a szemek
ha láthatatlan' lebegnek szerte szét
s betöltik a végtelent
vagy a lelkedet
emlékezz rám
ami voltam
amivé lettem
mert az nem haszontalan
habár láthatatlan, mert oly kicsi
de sok van belőle
s erős
és ha egy csokor szemedre száll
a kép
mit látni fogsz
oly ismerős
mert emberből lett
ki egykor talán
melletted élhetett
vagy távol...
mindegy
de mert porból lett
s porrá vált ismét
s a por is porrá hullt szét
megfoghatatlan szép
erős
eleven
vágyakkal teli
a kép
s még mindig azt szereti
kit itt hagyott
mikor porrá vált a por
s a nap reá ragyogott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése