Kishonthy Csilla: Távozó boldogság
Az ajtómon kisétált a boldogság.
Be sem csapta, csak csendesen távozott.
Emlékeit maga után hagyva,
utolsó szavaival lakatot tett a múltra.
"Keress másik, jobb Boldogságot!" - ezt mondta,
Majd cigarettáját a hamutálba nyomta;
itt hagyta könyveit, csecsebecséit polcomon,
arcát a tükrömben, illatát párnámon.
Néztem utána sokáig az ablakon.
Néztem, milyen magabiztosan távozik.
Egyszer megfordult, de nem intett,
majd láttam, ahogy semmivé változik.
Talán nem is ő volt már,
hanem egy idegen,
kiről én hittem csak, hogy ismerem.
Keresném a másikat, mennék már,
Eltakarítanám emlékét, nyomát.
Mennék már, de mikor távozott,
Aljasul beosont mellette a Fájdalom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése