Ha szeretlek...

Ady Endre: Ha szeretlek...

Ha szeretlek, akkor hazugság

amit igaznak hittem én.

Hazugság a sírás, a bánat

s az összetörtnek hitt remény.

Hazugság akkor minden,

minden egy átálmodott kárhozat,

amely még szebbé fogja tenni

az eljövendő álmokat.

Ha szeretlek, akkor vergődve

a halált nem hívom soha,

eltűröm még a szenvedést is

nem lesz az élet Golgotha.

Mikor álmomból fölébredtem

a percet meg nem átkozom

a lelkedhez kapcsolom lelkem

s mint régen, ismét álmodom.

Ha szeretlek... ne adja Isten,

hogy hazug legyen ez a hit!

De mért?... Legyen hitvány hazugság

elég, hogy engem boldogít.

Ha úgy érzem, hogy most szeretlek

haljak meg most, ez üdv alatt.

Többet ér egy hosszú életnél

egy álmot nyújtó pillanat!

Egyedül

Ivan Bunyin: Egyedül

Eső szemereg, fut a szél,

borzong a ködös tavi sík.

Az élet a télbe alél,

nem ébred a kert tavaszig.

Zord villa. Társtalan élet.

Festek. Sir a szél, besötétlett.

Itt jártál tegnap, igen.

Láttam: szemeden unalom.

De társnak hitt a szivem

a csapzott alkonyaton.

Eh, menj hát! Istenem áldjon!

Majd tűröm téli magányom.

Még tegnapi köd gomolyog,

ma is csupa sár a mező.

Tornácom előtt a nyomod

elmosta az őszi eső.

Csak nézek a ködbe. Hiányzol

e puszta, e szürke világból.

Lehetne kiáltani még:

"Jőj vissza, nehéz egyedül!"

De a múlt neki már nem elég,

elhágy, ha a szíve kihül.

Iszom. Tüze húny a parázsnak...

Egy hű kutya kellene társnak.

(Rab Zsuzsa fordítása)

Várakozás

Hatos Márta: Várakozás

Tudjátok mi, az várni valakit,

Aki nekünk oly' drága a világon?

Lesni az idő lusta szárnyait,

Szívszaggatottan, lázban sóváran?

Felugrani, százszor futni elé,

Türelmetlen kinézni az útra,

Bekémlelni napfénybe, éjbe,

Minden pillanatban újra meg újra.

Lélegzet visszafojtva hallgatni

Valami neszt: ez az ő lépte volt!

És csalódottan rájönni, hogy csak

A mi bolond szívünk zakatolt.

S ha végre ismert érintés alatt

Megcsörren ajtónknak zára,

Minden vérünk a szívünkbe szalad,

Túlfeszül idegünk minden szála.

Arcunk kigyúl, szemünk lobogva ég,

Eljött végre Ő, ő a Szerelem!

Tárt karokkal fogadjuk, s ő elénk lép

Közömbös arccal - némán - hidegen!

Álmodj velem

Harcos Katalin - Álmodj velem

Álom kell? Hát legyen! Álmodom.

Talán ott alszom majd a válladon,

s amíg a pillám mögött álmom pereg

lemosolyognak ránk a kék hegyek.

S mert álmom tiéd, hát veled vagyok.

Szememben újra boldog fény ragyog,

ölelsz, s a két karom visszaölel,

és - lásd! - a csókokat sem hagyjuk el.

Most állj! - mondom - itt tovább nem megyek.

Elég lesz csupán, hogy veled legyek,

és kedvem derül, szívem kitárom.

Légy a kedvesem és boldogságom!

Tudod mit, Kedves? Most álmodj velem!

Ragadjon magával a szerelem,

vad szenvedélyem ismerd meg kicsit,

s tartsd meg magadnak, hogyha boldogít!

Szeretlek...

Szeretlek...

Lángoló örvénybe zuhanok,

de nincs mélység, mert tartanak

ölelő karok, 

ajkamra csókok édesednek, 

nincs sehol szebb zenéje 

a csendnek, 

mellettem alszol, mozdulatlan nézlek,

meg sem rebbenek, titokban,

szerelemmel igézlek.

Álmod most én őrzöm, az enyém, 

mint mosolyod, a szád 

szegletén, 

előbb még vándorolt az ajkad,

de rögtön visszakérted, amit

adtak, 

hogy én is Veled álmodhassam,

mi a szerelem, s a szívem,

neked adjam.

Ezerszer elmondott édes szavak,

ezerszínű szerelemfátyollal

beborítanak,

vágyam didereg egyre jobban, 

mégis olvadok - ölelő karjaid közt -

forró nyár lobban,

mert, elég egy érintése a kezednek,

elég egy szó, egy sóhaj - csak ennyi: 

Szeretlek.

Csak a szép emlékekre gondolok

A barátság olyan, mint az igazgyöngy

Felejtsd el a valóságot

Felejtsd el a valóságot. Csukd be a szemed. Gondolj arra, mit éreztél, mielőtt először megcsókolt, vagy először hozzád ért. Mielőtt közel kerültetek volna, te már ismerted a mosolyát, tudtad a szeme színét, és hogy mindig isteni illata van. És mikor végre rád nézett, egy hétig is bámultad volna, de semmi sem volt olyan, mint mikor először megérintett. Olyan volt, mintha csak ketten léteznétek, és csak gondolni sem tudtál arra, hogy valaha el kell válnod tőle.

Vágyakozás c. film

Esik eső

Kis Palika: Esik eső

Felnézek az égre esik az eső

Megcsókolom a babámat ha megjön

Ha meg nem jön vigye el a búbánat

Sosem fogok sírni én te utánad

Jekh.... duj....jekhh... duj.....trin...shtar....

Egy kettő három négy,

Gyerünk babám táncolj még,

Pörögj pörögj pörögj még,

Nem számít hány óra,

Úgysem megyünk még haza,

Nálunk most reggelig tart ez az éjszaka

Esik eső, hadd essen...

Egyre jobban táncolnak a szép lányok,

Rajta gyerünk rázzátok a bulátok,

Én csak jobbra balra dikházok,

Ma este mindegyikkel cicázok

Jekh.... duj....jekhh... duj.....trin...shtar....

Egy kettő három négy,

Gyerünk babám táncolj még,

Pörögj pörögj pörögj még,

Nem számít hány óra,

Úgysem megyünk még haza,

Nálunk most reggelig tart ez az éjszaka

Egy kettő három négy (esik eső hadd essen),

Gyerünk babám táncolj még,

Pörögj pörögj pörögj még,

Nem számít hány óra,

Úgysem megyünk még haza,

Nálunk most reggelig tart ez az éjszaka

Esik eső, hadd essen...

Nyári eső

Juhász Gyula: Nyári eső

Éjjel a hold megint trükköket játszik

Téged ígér, te mégis messze jársz

Csillagok arcába nézve még látom

Felfénylő tested, szemed mosolyát

Én voltam, jól tudom, ki többet akart

Hogy legyünk mi egymásnak víz s a part

Őrült, ki néz, de semmit se lát

Bár elfér két szívben az egész világ

Hallgasd az éjben a nyári esőt

Mit ígér, mire kér, szeress úgy, ahogy én

Hallgasd az éjben a nyári esőt

Gyönyörűm te legyél, utamon te kísérj

Hallgasd az éjben a nyári esőt

Mit ígér, mire kér, szerelem te kísérj

Hallgasd az éjben a nyári esőt

Igazam te legyél, gyere vissza, ne félj

Odakint most a szél felhőket kerget

És idegen nap szórja szét aranyát

Már nem is tudom, mit gondoljak rólad

Megérint a fény és utamra bocsájt

Én voltam, jól tudom, ki többet akart

Hogy legyünk mi egymásnak víz s a part

Őrült, ki néz, de semmit se lát

Bár elfér két szívben az egész világ

Hallgasd az éjben a nyári esőt

Mit ígér, mire kér, szeress úgy, ahogy én

Hallgasd az éjben a nyári esőt

Gyönyörűm te legyél, utamon te kísérj

Hallgasd az éjben a nyári esőt

Mit ígér, mire kér, szerelem te kísérj

Hallgasd az éjben a nyári esőt

Igazam te legyél, gyere vissza, ne félj.

Aranyló nyár

Dr .v.Nagy Jenő: Aranyló nyár

Nyári évszakunk ezernyi arca,

A természet csodája, varázsa.

Harmattól üde millió fűszál,

Hajnalok párája gyorsan elszáll.

Felüdülést hozó éltető nyár,

Tüzes Nap, s áldásos napsugár.

Csalogató vizek, erdők, rétek,

Megújulást remélő emberek.

Cikázó röptű kedves fecskepár,

Szívünket melengető kismadár.

Elbűvölve nézek a kék égre,

Fentről hallik pacsirta éneke.

Igaz barát

Misela Tomčala: Igaz barát

Élni az életet minden gond nélkül lehetetlen, 

Vannak percek, órák, napok mikor az ember tehetetlen. 

Nem tudja, mit tegyen, merre lépjen, vagy lépjen-e. 

Nem tudja, hogy lesz-e valaki a nehéz pillanatban mellette. 

Amikor saját erejével nem tud segíteni magán, 

Mikor semmi más nem marad neki, csak a magány. 

Bízik abban, hogy ennek az ideje sosem jön el, 

Reméli mindig itt lesz az, akit igaz barátnak tekint. 

Mert egy igaz barát az élethez kell, 

Az veled lesz akkor is, mikor más már régen nincs. 

Ő akkor jön, mikor mindenki más elmegy, 

És tudod, hogy minden hibáddal együtt szeret. 

Hiszen ő figyelmeztet arra, hogy az arcod maszatos, 

Egyszóval egy igaz barát az életben kimondhatatlanul fontos!

Női vágyak

Jekő György: Női vágyak

Mire vágynak a nők? Csábításra!

Csodálatra, hihető mesékre,

Lehetőleg nőtlen legényre,

Egy vonzó és modern Casanovára,

Kinek erénye az őszinte, nyílt beszéd,

Nem mellesleg remek a modora,

Más is érdekli, nemcsak önmaga,

Észveszejtő, de soha nem veszti eszét!

Ami ugye, nem árt, ha némi van neki!

Eszközei tiszta eszközök,

Kitartó vonzalma, vágya örök,

Más női báj rabul soha nem ejtheti!

Nem állnak sorba e remélt férfiak,

Talán vannak néhányan ilyenek,

Kiknek személyisége ily remek,

S tán még házasságra is hajlanak!

De reménykedni mértékkel tanácsos,

Esélytelen, ki nagyon válogat,

Mindenkinek nem juthat ily lovag,

Szomorú látni, ha egy nő magányos!

Ezért be kell érni azzal, aki jut,

Hisz` nem lehet mindenki szívtipró,

Másokban is van, mi szép s mi jó,

Célt téveszt, ki csalfa vágyak után fut!

A nő az a lény

Miért szeretlek

Vellai Erik: Miért szeretlek

Sokszor teszed fel e kérdést: 

Hogy lehet Téged szeretni?

Nos, ezt próbálom pár sorban

Elmondani.

Nehéz a kérdés,

Nehéz a felelet,

Pedig Téged szeretni...

Sok mindenért lehet.

Azért szeretlek,

Mert jó Veled lenni,

Beszélgetni, hozzád érni,

Megfogni a kezed.

Jó hallani a hangod,

Érezni közelséged,

S ha behunyom a szemem,

Gondolatban is látlak Téged.

Jó szemedbe nézni,

Melyek akár a drágakövek

S jó pillantásodban

Kutatni a Szeretetet.

Sokszor mondod, hogy nem vagy szép,

De én nem hiszek Neked,

Mert én, úgy ahogy vagy...

Nagyon szeretlek Téged.

Hallhatja bárki, aki csak fülel

Hallhatja bárki, aki csak fülel, 

Lelkem húrjain arcod akkor is 

Teljesen tisztán, szépen csendül fel, 

Ha az összes többi arc már hamis. 

Szívembe belebújt a szerelmed, 

s szívem mosolyogva ölelte át, 

Mint anyai ölbe a kisgyermek, 

Mint holdsugár a sötét éjszakát. 

Szerelmünk arcát láttam szemedben, 

szemed tükrébe nézett az enyém, 

s varázslat történt, mert összeforrott 

Ajkunkon megszületett a remény. 

Tenyeredbe tettem a lelkemet, 

ahogy más szokott adni virágot. 

Te kezembe helyezted szívedet, 

S mosolyod szívembe a világot. 

Szűcs Noémi

Nem figyelünk egymásra eléggé

Nem figyelünk egymásra eléggé. Nem külön-külön kellene figyelni, hanem együtt és naprakészen, akármilyen fáradtak is vagyunk. Kíváncsinak kell lenni minden egyes új gondolatra, új vágyra, nem mondhatjuk azt, hogy jó, ezt most inkább kikerülöm, nem szeretnék vitát, inkább legyen béke. S egyszer csak arra ébredünk egy reggel, hogy valahol útközben elveszítettük a másikat, már tudjuk, mire gondol, merre jár, amikor nincs velünk. Míg, ha nem veszítjük el a kíváncsiságunkat, és tényleg végighallgatjuk, akármilyen fáradtak is vagyunk, hogy a másik mit gondol erről-arról, s kialakul az értelmes beszélgetés egymás között, a végén meg lehetne nyugodni, s tovább fogni a másik kezét, kiérdemelve az "örök" szerelmet és szeretetet.

Tudod

Kányádi Sándor - Tudod

Tudod…

soha nem bántam meg,

hogy megszerettelek,

pedig felbolygatta ez a szeretet

az egész életem,...

Tudod,

soha nem csalódtam benned,

pedig sokszor nem értettem

a cselekedetedet,

sokszor féltettelek,

leginkább magadtól féltettelek,

Tudod,

lassan fogynak körülöttem a dolgok,

a dolgaim,

vagy messzire kerülnek tőlem,

vagy csak én távolodok,

ahogy szakadoznak a szálak,

az érzés egyre jobban magához láncol,

Tudod,

mikor megkönnyezek valamit,

ami szép volt,

megvigasztal a gondolat,

hogy lakozik bennem egy csoda,

ami nem hagy el,

amit nem vehet el tőlem

sem az irigység

sem a rosszindulat,

Tudod,

ebből az érzésből táplálkozom,

miatta össze sem csuklom,

ha elesek is, érte felállok,

ha sírok is elmosolyodok,

talán,

ha végleg elalszom,

érte akkor is felébredek.

Péntek 13

Veniam: Péntek tizenhárom

Péntek tizenhárom,

Kíváncsian várom,

Mi történhet velem!

Leesik a fejem?!

Péntek tizenhárom,

A kenyeret vágom,

És vele a kezem!

Csodálkozol ezen?

Péntek tizenhárom,

Az utamat járom,

Átszalad egy csacska

Szín fekete macska!

Péntek tizenhárom,

Pecsét a gatyámon,

Hogy feltűnő legyen,

Pont a kínos helyen!

Péntek tizenhárom,

Kutyagumis lábam

Tisztítom az utcán!

Miért néznek furcsán?!

Péntek tizenhárom,

Tán szerencseszámom?

Hátha végre nyerek,

Veszek egy sorsjegyet!

Péntek tizenhárom,

Kulcsom nem találom,

Hát ez hihetetlen!

Tényleg elvesztettem?

Péntek tizenhárom,

Ahogyan én látom,

Semmivel sem másabb,

Mint amúgy egy más nap!

S-zívemből neked mit kívánhatnék egyebet ezen a napon

Z-endülj fel dallamra, egy ritmusra, dobogjon szíved, s vele lelked

E-eredményes legyen minden tetted, főleg ha őszintén teszed

R-eményteljes légy, ne higgy hamis mondásoknak

E-z a nap olyan, mint bármilyen derűre és mosolyra fel

N-e hidd , hogy egy fekete kiscica képes tönkre tenni

C-sinálj, tégy úgy ahogyan te megszoktad, szívedre hallgass

S-zebb már a reggel , nincs az a forró meleg

E-zt a Mindenség Teremtőjének köszönheted

Á-lmos még a két szemed, jöttem hozzád szeretettel ébreszteni

L-ámpák fénye rég kialudt már, kelj fel, drága barátom

D-alol szívem, lelkem, hálás vagyok felébredhettem, s üdvözölhetlek

Á-ldás vezessen, Isteni Fény kísérjen bárhová vezet mai utad

S-okat gondolkodtam, mit írjak neked,hogy legyen erőd tovább

K-épzeltem, megláttam az igaz világot, hol nincsen gyűlölet, csak szeretet

Í-gy igaz ennek minden sora, nem álmodtam, hisz nem is aludtam

S-zeretet mindenre válaszol, kérdeztem és kaptam,ezért Hálát adok a Jó Istennek

É-lni egymással, megértésben, barátságban hittel, szívvel, lélekkel

R-eggel elmúlik már,nappal lép helyébe, kis humort hagyok végére érted

J-aj d fáj fejem,az se tudom hova tettem eszemet, de kezemet nem én vezetem

E-jnye a mindenit, ez hogyan történhetett meg, mindegy ettől azért hidd el boldog lesz a napom, mit néked kívánni szeretnék, szívből őszintén

N-appal, este mindegy mikor olvasod el, neked versem , áldás van benne, mert fentről kaptam, kezem leírta az üzenetet,Boldog Áldott szép napot kívánok!

Szebenyi Judit

Ha hozzám jössz.....

Katona József: Ha hozzám jössz.....

Ha hozzám jössz, a téren gyere át,

hozd magaddal a mezők illatát,

lépd át a dombot és az árkokat,

bújtass szemedbe délibábokat,

hozd el a tiszta levegő ízét,

hajnal harmatát, a tavak vízét,

madár dalából a legszebb hangot,

déli kongásba olvadt harangot.

Ha eljössz hozzám, úgy gyere szépen

ahogy a csillag ível az égen,

ahogy a szellő suhan a parton,

ahogy a naphoz búvik az alkony;

gyere úgy, mintha nyílna a rózsa,

ahogy a csermely indul a tóra,

ahogy az utak összehaladnak,

ahogy a reggel köszön a napnak.

Ha hozzám jössz, a fények közt gyere,

bújjon ruhádba tavaszok szele,

kísérjen el a csend, a nyugalom,

keress meg engem rejtett utakon,

ahogy két világ egymáshoz szól át;

hozz nekem emlékteremtő órát,

hozd el a szavak másik értelmét,

s ha itt vagy, mindezt szórd, szórd szerteszét.

Akkor - akkor . . .

Takács Elza: Akkor - akkor . . . 

Ha hasadni kezd majd a hajnal, 

S bódító illatát büszkén árasztja szét: 

S ha majd te, remegve lázas fejed 

Ölemhe hajtod - 

- Akkor . . . akkor leszek én igazán boldog ! - 

Csak panaszos szavad ne halljam soha többé - 

S bánatos szemedből könny sose hulljon már . . . 

Ha majd a csillagok mosolygását érzed, 

S a rózsás harmatot - 

- Akkor . . . akkor leszek én igazan boldog - 

Ha csöndes, kis szobánkba betekint az alkony, 

S misztikus fényével téged körül rajong : 

S ha majd fehér, pelyhes karod 

Nyakam köré fonod - 

- Akkor . . . akkor leszek én igazán boldog ! . . . 

Nehéz a szépről írni...

Móricz Eszter: Nehéz a szépről írni...

A valóságról írni

mindig nehéz.

Nehéz igazat,

valót, s jót írni.

Nehéz megírni,

ahogy libben a szél,

tűz a nap a

látóhatár fölött.

Ahogy suhintja

a szél a zöld ágakat.

Nehéz írni szépről,

mikor omló

falakat bedőlni látsz.

Ahol virág helyett

fegyvert fognak

a suhancok.

Ahol demagóg

elméletet gyárt

néhány embertársad.

Nehéz a jóról 

papolni szüntelen.

Csak magaddal hiteted el, 

hogy van még 

a világon szépség,

amit észre kell venni,

kitárt karokkal

befogadni a világot.

A porrá vált por

Őri István: A porrá vált por

néha porrá hullnak a porszemek

hogy új világok szülői legyenek

új színeké

új dallamoké

új életeké

itt vagy máshol...

gazdag, fényes életeké

vagy árnyvilágoké

lehet, hogy mellettünk

lehet, hogy végtelen távol...

s ha mégsem ez lesz

a porszemek sorsa

ha semmivé oszlanak a szemek

ha láthatatlan' lebegnek szerte szét

s betöltik a végtelent

vagy a lelkedet

emlékezz rám

ami voltam

amivé lettem

mert az nem haszontalan

habár láthatatlan, mert oly kicsi

de sok van belőle

s erős

és ha egy csokor szemedre száll

a kép

mit látni fogsz

oly ismerős

mert emberből lett

ki egykor talán

melletted élhetett

vagy távol...

mindegy

de mert porból lett

s porrá vált ismét

s a por is porrá hullt szét

megfoghatatlan szép

erős

eleven

vágyakkal teli

a kép

s még mindig azt szereti

kit itt hagyott

mikor porrá vált a por

s a nap reá ragyogott.

Mindannyian keresünk valakit

Mindannyian keresünk valakit, azt a különleges személyt, aki majd megadja azt, ami hiányzik az életünkből. Valakit, aki képes társaságot nyújtani, vagy segítséget, vagy biztonságot, és néha, ha nagyon keressük, megtaláljuk azt, aki képes mindhármat nyújtani. Igen, mindannyian keresünk valakit, és ha nem találjuk, csak remélhetjük, hogy ő talál meg minket.

Született feleségek c. film

Az utcák kövén

Németh Péter: Az utcák kövén

Az utcák kövén hazafelé ballagok,

de ma éjjel nem vigyázzák léptem csillagok.

Cseppjei fáradhatatlanul hullanak az esőnek.

Tudom, csak játékai vagyunk a múló időnek,

egy rövid felvonás az élet hatalmas színpadán,

egy kóbor hang egy ócska zongorán...

Az éjszaka néma csendje hull elém,

és nem tudom már merre tartok én...

Egy régi kérdés bennem folyton felmerül...

Ismét egy éjszaka és ismét egyedül...

A sarkon már megszokott gondjaim várnak...

Nem baj, majd hazakísér a bánat.

Kívánságok

Őri Istvan: Kívánságok

Úgy szeretnék csendben élni

a világtól messze - csak mesélni

nem szeretni, nem gyűlölni

csak néhány apró mozdulatot tenni

lapozni egy könyvet

elnézni messzire, túl az életen

nem álmodozni, nem vágyni semmire

nem titkolózni, nem félni

csak élni

csendben, egyedül

(Veled?)

már nem is tudom, mi a neved

oly rég volt a múlt

az ostoba elme mindent elfeled...

talán nem is ostoba

mert ez a jó

nem tudom, mert azt is elfeledtem

mi a jó

(Neked?)

aludni

hosszan, kitartón, akarattal

takarózni puha, sötét paplannal

mi nem engedi hozzám

az álmokat, a képeket, a hangokat

az érintéseket

az Arcodat...

...aludj, aludj, drága gyermek

álmodd át a volt szerelmet

ringasson el öröm és bú

homlokodon gyöngykoszorú

minden szem gyöngy az Ő szeme

álmodj, gyermek, álmodj Vele...

Nyugalom szigetén

Horváth Piroska: Nyugalom szigetén

Összehajtogattam világom sarkait,

megfakult rojtjait szépen elsimítom.

Új ablakot tárok megszépült jelenre,

a kérges tüdőmbe reményeim szívom.

Zizzenő fűszálak csendesen szuszognak,

harmatcsepp megrezdül nyújtózkodó ágon,

hajnali napsugár kacsint a szemembe,

átöleli testem, puha, mint egy bársony.

Vattacukorfelhőn ücsörög egy angyal,

derül boldog égbolt, elterül fent kéken.

Pillangók táncolnak, magukkal ragadnak.

Selyembe bugyolál, kényeztet az éden.

Áttáncolt nappalom nyugovóra intett,

álmaim ölébe simogat egy emlék.

Ezüstös holdfényen lábam pihentetem,

megnyugvás kényeztet - boldogsága lennék.

Nyugalom szigetén heverészik testem.

Ó, el ne hagyj soha, álmoknak világa,

dédelgessed lelkem, babusgass kedvesen!

Leheld rám csókjaid, ne éljek hiába!

Nyitva hagyom szívem mozaik-ablakát,

virágzó kertembe boldogságom hívom,

kiterítem ide világom selymeit,

ezüstös rojtjait lelkemre simítom.