Horváth M. Zsuzsanna: Visszatérő álmok
Gondolataim most hozzád szállnak,
érted hull könnyem bár sosem láttad.
Éjszakákon vágyom rád: hiányzol
most néked szívem kitárom.
Vadul öleltél majd hozzám bújtál,
visszatérő álmok éjek múltán.
Könnyeimet neked mind felfűzném,
bilincsként kezemmel összekötném.
Bíztam benned te mégis elmentél,
kérdéseimre sohasem feleltél,
Veled minden álmom csodaszép,
de életem megmérgezed és tovalépsz.
Emléked fáj nekem hidd el nagyon,
mit miért tettél én ma sem tudom.
Talán a sors volt mi közénk állt:
a szerelem elmúlt engem ez bánt.
Kedves! búcsúzom könnyem folyik,
boldogságom elmúlt végleg távozik.
Bármilyen nehéz is kimondanom,
örökre vége ezt el kell fogadnom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése