Kishonthy Csilla: Az életem veled
Szeretem veled a nyarat,
a fülledt, forró csókokat,
mikor érintésed oltja szomjamat.
És szeretem veled a mennydörgést,
a viharokat, ahogy óvón átölel karod,
és egymáshoz bújni azután, mikor
sok huncut, szelíd napsugár,
csendesen szárítja fel az ég haragját.
Szeretem veled az őszt, az elmúlást,
ahogy elsárgul a sok múló pillanat,
és szeretem veled őrizni mi megmaradt,
mi egy életet átszelő erőt ad.
És szeretem veled a zimankót, a telet,
az őszülésig fárasztó reggeleket.
Szeretem veled az életet, az Isten adta áldomást,
még ha van is még kimondatlan vallomás.
És szeretem veled a tavaszt,
a kiviruló, újjászülető kikeletet.
Szeretem, ahogy erős kezed,
koszorúba fonja felettem újra és újra a reményeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése