2018. március 29., csütörtök

A tovatűnő szépséghez



Vihar Béla: A tovatűnő szépséghez


Lépteid muzsikaszavára megrezzen szívem,
e sugár illette tó,
s arcod vonalaiban, szent hieroglifaként,
távoli kultúrák üzenete világol:

Hajad Egyiptom éjszakája,
szemed bizánci láng
s drágakő Föníciából.

Karod mozdulataiban
katedrálisok gótikus íve
pillant reám.
Hangod az istent hordó India
esti dallamát sodorja.

Nemzedékek szövőszékein hány fajta szőtte
sejtjeid testöltözetét,
Altáj-hegyi hókoszorú
- hajnalfénnyel - szád ékszerén.

Így nézlek - a tovasuhanó látomást -,
s tudom: az eljövendő századok szerelme
Téged ismétel mindörökké.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeptember

Berze Tünde: Szeptember Búsan emeli kalapját a nyár, s lassan búcsút int, mint öreg diák, ki elkoptatta már az iskolapadját. Őszi szélben ...