Húsvéti locsolóversek

Locsolóverek

Minden évben eljön a nap, Mikor nem csupán a tűzoltók locsolnak,

Mikor az elmúlás ellen harcol az ember, Ha mással nem is, egy kis figyelemmel.

Fontos dolog ez a rohanó világban, Hogy gyönyörködhessünk megannyi virágban.

Nem feledem, kérdésemet az illem megkívánja: Dönthetem-é a vizemet oda, hova járja?

Rózsa, rózsa szép virágszál, 

Szálló szélben hajladozzál.

Napsütésben nyiladozzál.'

Az illatos rózsavíztôl megnônek a lányok, 

Zsebemben is elférnek a piros tojások.

Húsvét másodnapján 

az jutott eszembe, 

Locsolóvizet vegyek a kezembe. 

Megöntözzek vele 

egy árva ibolyát, 

És cserébe kapjak érte 

egy himestojást.

Jó reggelt, jó reggelt, kedves liliomszál, 

Megöntözlek rózsavízzel, hogy ne hervadozzál. 

Kerek erdőn jártam, piros tojást láttam,

Bárány húzta rengő kocsin mindjárt ide szálltam. 

Nesze hát rózsavíz, gyöngyöm, gyöngyvirágom, 

Hol a tojás, piros tojás, tarisznyámba várom!

Én kis kertész legény vagyok, 

Rózsavízzel locsolkodok. 

Úgy locsolom a lányokat, 

Mint kertész a virágokat.

Én kis kertészlegény vagyok 

Virágokat locsolgatok. 

Azt hallottam, hogy egy rózsa 

El akar hervadni. 

Szabad megöntözni?

Húsvét táján édes szokás

A vödörrel locsolkodás

Nálam is van szagos kölni

Ha rádöntöm, meg fogsz ölni?

Igaz, hogy én Mókás vagyok,

a vágyaim mégis nagyok:

meglocsollak s cserébe

tojást tégy e tenyérbe!

Csak tojással be nem érem,

az ÁFA-val együtt kérem.

Kelj fel párnáidról, szép ibolyavirág,

nézz ki az ablakon, milyen szép a világ!

Megöntözlek szépen az ég harmatával,

teljék a tarisznya szép, piros tojással!

Kinyílt az ibolya húsvét hajnalára,

Csepegjél, rózsavíz erre a kislányra.

Rózsavíztől, majd meglátod, szép és ügyes leszel,

Ugye, kislány, a zsebembe piros tojást teszel?

Tavaszi szél fodrozza a vizeket,

házunk mellett szaladgált két nyúlgyerek.

Piros tojást rejtettek a kosárba,

hadd locsoljak parfümöt a ruhádra.

Húsvéthétfő reggelén 

kis bokrétát szedtem,

tarkabarka virágokról

illatot gyűjtöttem.

Bezártam egy szelencébe, 

repültem is hozzád,

hogy illatos harmatvízzel

megmosdassam orcád.

Szabad-e locsolni?

Harangvirág kék kelyhében 

harmatot gyűjtöttem,

tarka mező friss illatát

hozzávegyítettem.

Szeretnélek meglocsolni,

mint rétet a felhő.

Lengje körül hajad selymét

üde illatfelhő.

Kora reggel elindultam, 

erdőn, mezőn jártam,

ringatózó tölgy tövében 

kisnyulakat láttam.

Tojást cipelt mind a három: 

lilát, sárgát, kéket.

Ha nem bánod, én örömmel 

meglocsollak Téged.

Kerek erdő szegletében

nyuszicsalád szunnyad szépen.

Alszanak a lombok alatt –

múlt héten sok dolguk akadt.

Te is kaptál hímes tojást, 

ott látom az asztalon.

Ha a ruhád meglocsolom,

a kéket megkapom?

Fehér szőrű gyapjas bárány

ugrabugrál a réten.

Locsolásért, hogyha lehet,

azt a tojást elkérem.

Kanyargós kis patak partján 

kis nyulacska bandukol.

Hímes tojást dugdosott el 

kiskertedben valahol.

Amint látom, megtaláltad,

ott vannak az asztalon.

Kölnivízzel meglocsollak,

ha a sárgát megkapom.

Árkot ugrott a kicsi nyúl,

s vagy még tíz utána.

Tarkabarka hímes tojást 

vittek a kosárba’.

Húsvéthétfőn jöttem hozzád, 

Te kedves virágszál.

Meglocsolom selymes hajad,

hogy majd illatozzál.

Tölgyes erdő rejtekében

kék ibolyát szedtem,

illatozó szálaikat 

csokorba kötöttem.

Üvegcsémben kölnivíz van,

bódító az illata.

Hogy te is így illatozzál,

hadd locsoljam hajadra.

Kék ibolya, kék nefelejcs, margarét’,

szél ringatta, illatozó tarka rét.

Magas fűben ugrándozó kis nyuszi,

locsolásért jár nekem majd két puszi.

Harangvirág hajladozik a szélben, 

kis nyulacska ugrabugrál a réten.

Sárga csibe azt csipogja: csipp-csipp-csipp.

Meglocsolnám ruhácskádat egy kicsit.

Villás farkú apró fecske

visszatért a fészkébe,

kelepelő gólyamadár

szállt a kémény szélére.

Tojást hoztak a nyulacskák 

vasárnap a kertedbe.

Locsolásért kettőt kérek 

belőlük a kezembe.

Te mosolygós kis virágszál:

Olyan, mint a margarét’.

Meglocsollak, illatozzál,

akárcsak a tarka rét.