Locsolóverek
Minden évben eljön a nap, Mikor nem csupán a tűzoltók locsolnak,
Mikor az elmúlás ellen harcol az ember, Ha mással nem is, egy kis figyelemmel.
Fontos dolog ez a rohanó világban, Hogy gyönyörködhessünk megannyi virágban.
Nem feledem, kérdésemet az illem megkívánja: Dönthetem-é a vizemet oda, hova járja?
Rózsa, rózsa szép virágszál,
Szálló szélben hajladozzál.
Napsütésben nyiladozzál.'
Az illatos rózsavíztôl megnônek a lányok,
Zsebemben is elférnek a piros tojások.
Húsvét másodnapján
az jutott eszembe,
Locsolóvizet vegyek a kezembe.
Megöntözzek vele
egy árva ibolyát,
És cserébe kapjak érte
egy himestojást.
Jó reggelt, jó reggelt, kedves liliomszál,
Megöntözlek rózsavízzel, hogy ne hervadozzál.
Kerek erdőn jártam, piros tojást láttam,
Bárány húzta rengő kocsin mindjárt ide szálltam.
Nesze hát rózsavíz, gyöngyöm, gyöngyvirágom,
Hol a tojás, piros tojás, tarisznyámba várom!
Én kis kertész legény vagyok,
Rózsavízzel locsolkodok.
Úgy locsolom a lányokat,
Mint kertész a virágokat.
Én kis kertészlegény vagyok
Virágokat locsolgatok.
Azt hallottam, hogy egy rózsa
El akar hervadni.
Szabad megöntözni?
Húsvét táján édes szokás
A vödörrel locsolkodás
Nálam is van szagos kölni
Ha rádöntöm, meg fogsz ölni?
Igaz, hogy én Mókás vagyok,
a vágyaim mégis nagyok:
meglocsollak s cserébe
tojást tégy e tenyérbe!
Csak tojással be nem érem,
az ÁFA-val együtt kérem.
Kelj fel párnáidról, szép ibolyavirág,
nézz ki az ablakon, milyen szép a világ!
Megöntözlek szépen az ég harmatával,
teljék a tarisznya szép, piros tojással!
Kinyílt az ibolya húsvét hajnalára,
Csepegjél, rózsavíz erre a kislányra.
Rózsavíztől, majd meglátod, szép és ügyes leszel,
Ugye, kislány, a zsebembe piros tojást teszel?
Tavaszi szél fodrozza a vizeket,
házunk mellett szaladgált két nyúlgyerek.
Piros tojást rejtettek a kosárba,
hadd locsoljak parfümöt a ruhádra.
Húsvéthétfő reggelén
kis bokrétát szedtem,
tarkabarka virágokról
illatot gyűjtöttem.
Bezártam egy szelencébe,
repültem is hozzád,
hogy illatos harmatvízzel
megmosdassam orcád.
Szabad-e locsolni?
Harangvirág kék kelyhében
harmatot gyűjtöttem,
tarka mező friss illatát
hozzávegyítettem.
Szeretnélek meglocsolni,
mint rétet a felhő.
Lengje körül hajad selymét
üde illatfelhő.
Kora reggel elindultam,
erdőn, mezőn jártam,
ringatózó tölgy tövében
kisnyulakat láttam.
Tojást cipelt mind a három:
lilát, sárgát, kéket.
Ha nem bánod, én örömmel
meglocsollak Téged.
Kerek erdő szegletében
nyuszicsalád szunnyad szépen.
Alszanak a lombok alatt –
múlt héten sok dolguk akadt.
Te is kaptál hímes tojást,
ott látom az asztalon.
Ha a ruhád meglocsolom,
a kéket megkapom?
Fehér szőrű gyapjas bárány
ugrabugrál a réten.
Locsolásért, hogyha lehet,
azt a tojást elkérem.
Kanyargós kis patak partján
kis nyulacska bandukol.
Hímes tojást dugdosott el
kiskertedben valahol.
Amint látom, megtaláltad,
ott vannak az asztalon.
Kölnivízzel meglocsollak,
ha a sárgát megkapom.
Árkot ugrott a kicsi nyúl,
s vagy még tíz utána.
Tarkabarka hímes tojást
vittek a kosárba’.
Húsvéthétfőn jöttem hozzád,
Te kedves virágszál.
Meglocsolom selymes hajad,
hogy majd illatozzál.
Tölgyes erdő rejtekében
kék ibolyát szedtem,
illatozó szálaikat
csokorba kötöttem.
Üvegcsémben kölnivíz van,
bódító az illata.
Hogy te is így illatozzál,
hadd locsoljam hajadra.
Kék ibolya, kék nefelejcs, margarét’,
szél ringatta, illatozó tarka rét.
Magas fűben ugrándozó kis nyuszi,
locsolásért jár nekem majd két puszi.
Harangvirág hajladozik a szélben,
kis nyulacska ugrabugrál a réten.
Sárga csibe azt csipogja: csipp-csipp-csipp.
Meglocsolnám ruhácskádat egy kicsit.
Villás farkú apró fecske
visszatért a fészkébe,
kelepelő gólyamadár
szállt a kémény szélére.
Tojást hoztak a nyulacskák
vasárnap a kertedbe.
Locsolásért kettőt kérek
belőlük a kezembe.
Te mosolygós kis virágszál:
Olyan, mint a margarét’.
Meglocsollak, illatozzál,
akárcsak a tarka rét.
