2017. november 20., hétfő

Ne menj el...

Vaál Julianna: Ne menj el...


Kérlek, soha ne hagyj el engem,
mert nélküled üres lenne az életem.
Szeretném megfogalmazni, hogy miért jó veled lenni.
Versbe foglalni akarom,
mert a szavakkal csak így tudok élni.

Szeretlek azért, ami vagy,
Szeretlek, mert magas vagy,
Szeretlek, mert egy csodálatos ember vagy.
Szeretem két szép szemed,
Szeretem mindened.
Szeretem arcod, mely mindig rám nevet.

Kérlek, soha ne hagyj el engem,
mert nem lenne boldog nélküled az életem!
Szeretném, ha mindig karodban tartanál,
mert érzem, ott biztonságban leszek örökre már.

Soha nem felejtem, mikor megfogtad a kezem,
hideg volt, és fújt a szél, s te felmelegítetted
kezeddel a kezem.
Amikor megláttalak, tudtam, hogy te vagy,
akit a sors nekem rendelt, hogy örökre
a karjaidban tarts majd.
Jó volt, mikor táncra hívtál,
s szorosan átkaroltál.
Hallgattuk a finom zenét,
s ringattuk lassan egymás testét.
S mikor a zenének vége lett,
a szemed suttogta, hogy jó lesz veled.
S ekkor úgy éreztem,
veled élem le az életem.
Ezt megpecsételte az a csók,
mely szerelemre gyújtotta a lelkem.
S azóta is mindig érzem,
a perctől fogva megváltozott az életem.

Kérlek, soha ne hagyj el engem,
mert semmit sem érne nélküled az életem.
Szeretlek, ezt te tudod,
s érzem, végleg veled maradok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeptember

Berze Tünde: Szeptember Búsan emeli kalapját a nyár, s lassan búcsút int, mint öreg diák, ki elkoptatta már az iskolapadját. Őszi szélben ...