2017. november 9., csütörtök

Csak az ég tudta



Maszong József: Csak az ég tudta 


Sejtelmes éji ruhát öltöttél magadra,
álltál a tükör fényébe elmerülve,
kislányosan, pironkodva,szemlesütve,
kecses kezed védőn magad elé tartva,

Fehér vászoninged lábaidnál hever,
távolból halk zene kíséri az álmod
suttogó szavak érintésére vágyol,
a szoba mélyéről egy szempár követel,

Álltál kibomlott hajad fény fátyolával,
néztelek,mert magad voltál a szépség,
lágy érzéki érintés gyöngy fonatával,

Hőség van s mégis teli borzongással,
vágyam,mint a száraz földek szomjúsága,
s csókodtól várt teljes megújulással.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeptember

Berze Tünde: Szeptember Búsan emeli kalapját a nyár, s lassan búcsút int, mint öreg diák, ki elkoptatta már az iskolapadját. Őszi szélben ...