Tőled tanultam szeretni
A folyóparton ülünk egy padon,
ott ,ahol első csókunk elcsattant,
most is ide járunk,ha jő az alkony,
egymást öleljük szerelmesen ,halkan .
A fákat nézzük, oly nagyra nőttek,
lombok üdvözölnek a túlpartról,
az apró kis bokrok is felnőttek,
mi is álmodozunk, a tegnapról.
Oly sok emlékem van, örökre őrzöm,
lelkemben dúlnak az emlékviharok,
sokszor kísértett minket az ördög,
de feladta,és faképnél hagyott .
Már harminc éve fogom a kezed,
soha nem tudnálak elengedni,
akkor adtad oda nékem a szíved,
szeretlek, tőled tanultam szeretni.
Írta: Éva Hirth
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése