Nagy Ilona: Boldogságnak apró gyöngye...
Olyan messze lett a távol,
karnyújtása végtelen,
szemem előtt egyre tágul,
s nem éri el két kezem.
Amíg vártam türelemmel,
megfáradt az énekem,
szemeimnek csillogása
elosont az éveken.
Boldogságnak apró gyöngye
eltűnt szinte nyomtalan,
szétszóródott régi emlék
összeroppant hangtalan.
Megsárgultak már a képek,
poros lett a színpadom,
hangom, mint a szél kabátja,
s megfakult a sóhajom.
Ha tavasz jön, új virággal,
s lágy eső hoz harmatot,
megtalálhatsz kinn a réten,
mint mezei pipacsot...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése