Turza Sándor: Hegedű
Szeretnék hangot adni neki,
csalni belőle édes, bús dallamot.
Szeretnék ember lelkéhez érni,
gyönyörű testén szeméhez beszélni.
Szeretnék dallamává lenni,
sóhajában mámoros pillanattá válni.
Húrjai alatt elsimítanám a fáradt
csókhalmokat, hallgatnám
fakad-e új sóhaj az elhalt dallamok alatt.
Teremtenék benne örök harmóniát,
még ráncossá nem töri gyönyörű testét
a rohanó, fájdalmas világ ,
velem énekelje édes dallamát.
Ha szakadnak élete húrjai
legyek én jó fülű mestere, halljam,
ha hiányról beszél a zene.
Ha a dallamok alatt elfáradt a húr,
szakadni kész, legyek én
őt újra hangoló zenész.
S ha belőlem nem jönne már
az élet dallama, legyen bölcsőm nekem
az embertestű gyönyörű fa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése