"Szívem dala most feléd árad
Engedd tovább, ne emelj gátat
Remegő ajkam ajkad várja
Ezernyi csókkal útját állja
Tenger vize tüzét nem oltja
Lágy csókom páncélod oldja...
Elveszel, mikor karomba veszlek
Keserű múltad végleg feledjed!
Kutató kezem kezed keresi
Esendő csókom csókod követi
Dehogy engedlek! ne is kérjed!
Vágyam erejét, ugye, megérzed?
Elveszejt szemed - rabjává lettem
Sötét éveket örökre feledtem
Engedd hát meg, mit Tőled kérek...
Melletted élni... örökre Véled..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése