Mindig a barátod leszek

Nemes Péter: Mindig a barátod leszek

Időtől, tértől függetlenül, 

Még ha testem már

Nem is e világon jár

Csak gondolj rám, és figyelj

Én ott leszek

Benned

Ha sötét felhők gyülekeznek, 

Leszek neked

Napsugár felettük

Ha magányosan állsz az erdő szélén, 

Csak gondolj rám, és

Mesélek majd a madarak nyelvén,

Csakis neked

Hogy tudd

Nem vagy egyedül

Ha elborít a sötét egy újholdas éjjelen, 

Gondolj rám, és

Elér a vigasz akkor is, mert

Ott ragyogok majd

Benned

A csillagos égbolt helyett

Ha az ősz sóhaja nyomán 

Elsárgulnak a fák,

A halott levelek hullásából

Hallhatod, ahogy

A jövő reménységét

Súgom neked

Ha szívedbe mar a jeges tél, 

Leszek neked a hópelyhek zenéje

Hogy ne feledd,

Még a hideg is szép lehet

Ha lelked Szeretetre sóvárog 

Sugárzom majd neked

A születésnapi torta gyertyalángjából, és

A csillagszóró szikráiból is

Ha otthonodat nem leled 

Csak gondolj rám, és

Érezd ott mélyen

Otthonod az egész világ

Ha késne a tavasz, 

A megújulás erejét öntöm beléd

A napkelte ragyogásából

Minden párás hajnalon

Ha félelmek gyötörnek, és 

Nem leled az utat

Csak nézz a távolba, ahol

Feltámad a szél, és

Simogatásában ott leszek,

Felszárítom könnyeidet

Ha már fogytán az erőd, 

A hegyek sosem apadó erejével

Emellek fel

Hogy menj

Tovább

Tovább!

Ha már úgy érzed, nincs kiút az útvesztőből, 

Csak hunyd le a szemed, és

Lelkedet szárnyalni viszem

Az álmok mezején

Hogy lásd

A szabadság létezik

Ha nem találod a megnyugvást, 

Békével a karomban suhanok feléd

A naplemente varázsában

Hogy sose feledd,

A harmóniát magadban keresd

Ha örömödet nem oszthatod meg mással,

Nézz egy virágra, és

Én mosolygok vissza

Tiszta szívből,

Veled örülve,

A lelkedben élő kisgyermekre

Ha bánatodat nem hallgatja meg senki, 

Csak gondolj rám, és

Ott leszek

A szívedben

Csak ott leszek 

És ölellek

S az esőcseppekben

Veled könnyezem

Ha szükséged van rám, 

Ott leszek mindig

Csak gondolj rám

És tudd, van egy barátod

Aki vár, a végtelen partján....

Neked

Horváth Márk: Neked

Én szeretlek Téged mindennél jobban 

Ott motoszkálsz minden gondolatomban 

És én szeretek révedezni felőled 

Hogy minél többet kaphassak belőled 

Én Téged szeretlek mindennél jobban 

Úgy, ahogy vagy, örömben és gondban 

Mindened tökéletes nekem te Csillag 

Szeretem hajad illatát, szemed, ha csillan 

Ajkad és kezed, lábad és karod, 

Nyakad és füled, vállad és arcod, 

Én minden részedért odáig vagyok. 

Én mindennél jobban szeretlek Téged 

A csókok ágyát nekem Te veted meg 

Minden porcikádat magamhoz ölelném 

Ha odabújnál hozzám, jó közel, mellém 

Én jobban szeretlek mindennél Téged 

Mert Te szereted hallani, ahogy beszélek 

Szeretem szeretni szíved minden színét 

Mindent, ami van, volt és lesz még 

Téged szeretlek én jobban mindennél.

Összetörted a szívemet

Azt a holnapot

Sárai Andrea: Azt a holnapot

Istentelen gonosz világban élünk,

Minden nap remegünk, és félünk,

Hogy, mit hoz majd a holnap?

Mikor felébredünk, törjük az agyunkat,

Mit is adjunk enni, éhes családunknak,

Hogy, mit hoz majd a holnap?

Ezt kérdem én, minden nap az égtől,

Ezt kérdem én, a hiú reménytől,

Hogy, mit hoz majd a holnap?

Hoz-e nékünk fényt, és meleget,

Hoz-e nékünk gazdagságot eleget,

Ilyen lesz majd a holnap?

Megszűnik a bánat és a fájdalom,

A szegénységet felváltja a vígalom,

Az örök gondtalanság!

Így élem meg lelkemben a holnapot,

Ettől vagyok olyan boldog,

Amilyen vagyok, mert én még hiszem,

Igen, én hiszem, elérjük még azt a holnapot!

Csodálatos világ

Jó, ha gondolkodás nélkül bele tudunk nyugodni abba, hogy minden, ami szép, érettünk van s velünk talán véget is ér. Sem a hajnalnak, sem az alkonyatnak nem ártunk vele, ha színét s hangulatát magunkénak tudjuk. Utasok vagyunk, de ez csak akkor jusson az eszünkbe, ha nehéz percek s fekete órák szakadnak reánk. Ha szelíd tájaink színeit viharok borzolják, ködök takarják, szelek temetik. Ha csúnya és nehéz helyekre jutunk, hol a tulajdonérzés ezer terhével átvergődni nem is lehetséges. Ilyenkor jó a halálra gondolni, úgy messziről, mint egy kicsit furcsa, kicsit szomorú, de kényelmes és megnyugtató útitervre. S nézni a világot, ahogy az állatok nézik. Az őzek, a szarvasok, meg a medvék. Mint valami szép idegen holmit, amelyik mellett elmegy az ember, s miközben átvált egyik sűrűből a másikba, elgyönyörködik abban, ami gyönyörködni való.

Wass Albert

Virágok nélkül

Korán van ...

Álom

Elég, ha ebéd után ...

Elég, ha ebéd után tíz percre ledőlsz pihenni. 

Elég, ha munkahelyedre lassan és kényelmesen haladsz, 

és néha megállasz, hogy egy fát, egy virágot, 

vagy egy madarat megnézz. 

Elég, ha fél órával üldögélsz tovább a padon, 

mint amennyit előre szántál magadnak.

Mert szépen süt a nap és a szellőnek

kellemes, meleg virágszaga van.

Elég, ha minden hetedik napon 

nem dolgozol semmit, csak örvendesz annak, 

hogy élsz és hogy szép a világ, amiben élsz.

Wass Albert

Szép álmokat!

Jó érezni, hogy szeretlek

Szaladok

Soulwave: Szaladok 

Szakad a szív, tudod a remény egy vándormadár 

Mindig oda fészkel, ahová senki se jár 

A porcelánból épített álmok 

Rabláncra vernek, bárhogy is várok 

Te nem jössz 

És én csak 

Szaladok, szaladok a szakadó esőben 

Nézz rám, nincs más mellettem 

Leégett mögöttem minden 

Szaladok, szaladok a szakadó esőben 

Nézz rám, nincs más mellettem 

Leégett mögöttem minden híd 

Kopog alattunk a törékeny csendben a táj 

A felhők mögött szárnyát bontja ezernyi napsugár 

A porcelánból épített álmok 

Rabláncra vernek, bárhogy is várok 

Te nem jössz 

És én csak 

Szaladok, szaladok a szakadó esőben 

Nézz rám, nincs más mellettem 

Leégett mögöttem minden 

Szaladok, szaladok a szakadó esőben 

Nézz rám, nincs más mellettem 

Leégett mögöttem minden

Megelevenedik sok régi emlék

Megelevenedik sok régi emlék, elmosódott képek új színeket nyernek, 

régi szavak szólnak elő a csendből százszor és ezerszer. 

Ilyenkor az álmodozás szétnő, s az elmúlt idők fölé emelkedik, 

kijavít hibákat, miket a lelkiismeret eléje tesz, mint szabó elé 

a rosszul varrt ruhát. Csak ilyenkor lehet mindent elölről kezdeni 

s másképpen, megnyugtatóbban rendezni rég elvégzett dolgokat, 

csak ilyenkor lehet színes csodává álmodni a múltat, 

s igaznak, szépnek hinni a jövőt. 

Wass Albert

Bababó

ByeAlex és a Slepp : Bababó

Zavaros az este

De gyönyörű a szád

Gyere, csináljunk egy képet

Amit majd mindenki lát

Legyél a szerelmem

A gyerekeim anyja

Azért küldöm ezt a dalt most

Hogy majd mindenki hallja

Ba ba ba bo bó

Ba ba ba ba bo bó

Kanyarog a tested

Izgató a tánc

Gyere, bújj ide mellém

Jobb vagyok, mint más

Mosolyog a szemed

Nevet, aki látja

Te vagy ez a dallam

Meg a szívemnek párja

Ba ba ba bo bó

Ba ba ba ba bo bó

Pici hópihe télen

Vagy dinnyemag a nyárban

Te vagy ez a dallam

Mondd meg, mi vagy nekem, bátran

Falevél az őszben

Egy tavaszi vidám nap

Te vagy ez a dallam

Mondd meg, mi vagy nekem, bátran

Mindenki hallja!

Ba ba ba bo bó

Ba ba ba ba bo bó

Ma van a fekete macskák világnapja

Augusztus 17-e, vagyis a mai nap a fekete macskák világnapja. A babona szerint a fekete macska balszerencsét hoz, ám akik emiatt valóban a leginkább balszerencsések, azok bizony maguk a fekete macskák. Közülük fogadnak ugyanis a legkevesebbet örökbe a menhelyekről.

(Az én Kormim, ő is utcáról befogadott cica.)

Szánom-bánom

Ki nem mondott szavak

Veres Judit: Ki nem mondott szavak

Vigyázz rám, hogyha félek

Ha a semmibe nézek

Fogd meg a kezem

A ki nem mondott szavak

Fájdalma éget

Segíts nekem.

Magam vagyok

Mióta megszülettem

És néha nagyon egyedül

Szívem, mint kő a folyóparton

Hideg, de izzik legbelül

Önző, s néha nagyon kegyetlen

Dallamok zúgnak

Sorok keringnek bennem

S lábam elé ha lehullnak

Már nem hagynak egyedül lennem

Vigyáznak rám

Őrzik rémálmom

S ha izzadtan felébredek

Erős kezükkel

Ők markolnak meg

S visznek keresztül

Száz tengeren

Itt rejtőzöm a titkok mélyén

Átfonnak a 

Ki nem mondott szavak

Azt hiszem kiáltanom kéne:

-Már mindenki alszik, nem szabad!

-Jó, akkor csendben kiáltok!

De sercegő ceruzám felébreszt

Csak még egy sor, aztán felállok,

Azt hiszem mára már elég lesz.

Elég lesz már a félelemből

Jöjjetek gyönyörű álmok

Nem kell óvó kéz kényelemből

Ezután magamra vigyázok.

Tőled tanultam szeretni

Tőled tanultam szeretni

A folyóparton ülünk egy padon,

ott ,ahol első csókunk elcsattant,

most is ide járunk,ha jő az alkony,

egymást öleljük szerelmesen ,halkan .

A fákat nézzük, oly nagyra nőttek,

lombok üdvözölnek a túlpartról,

az apró kis bokrok is felnőttek,

mi is álmodozunk, a tegnapról.

Oly sok emlékem van, örökre őrzöm,

lelkemben dúlnak az emlékviharok,

sokszor kísértett minket az ördög,

de feladta,és faképnél hagyott .

Már harminc éve fogom a kezed,

soha nem tudnálak elengedni,

akkor adtad oda nékem a szíved,

szeretlek, tőled tanultam szeretni.

Írta: Éva Hirth

Amit az élettől

Horváth-Varga Sándor: Amit az élettől

Remélni jót és alkotni szépet

Boldognak látni minden népet.

Megetetni az összes éhezőt

Virággal ültetni be a tar mezőt.

És meglocsolni a sivatagot

Ez-mit az élettől akarok.

Békében nevelni sok gyermeket

S ne legyen rémísztő a rengeteg.

Fény gyúljon fel az agyakban

S az ember ne éljen akaratlan.

Csak az örömök legyenek nagyok

Ez- mit az élettől akarok.

Emlékezni arra mi régen volt

Becsülve tisztelni az öregkort.

Mert tapasztalás tanít jövőt

És erős oltalmazhat serdülőt.

Hogy városokat ne fedjen el homok

Ez- mit az élettől akarok.

A vérnek legyen végre értéke

S nem kérdezve, hogy kérték-e.

Csak adni magadból őszintén

Hogy kísérjen a tudás, a fény.

S a gyermekek legyenek boldogok

Ez- mit az élettől akarok.

Kérem, legyen mindennap ünnep

Hol könnyet nem a fájdalmak szülnek.

Legyen hit,megértés, szeretet, béke

Hisz az életnek van valódi értéke.

Így büszke lehetek, hogy ember vagyok

Ez- mit az élettől akarok.

Hozzád akarok bújni

Szívem dala most feléd árad

"Szívem dala most feléd árad 

Engedd tovább, ne emelj gátat

 Remegő ajkam ajkad várja 

Ezernyi csókkal útját állja 

Tenger vize tüzét nem oltja 

Lágy csókom páncélod oldja... 

Elveszel, mikor karomba veszlek 

Keserű múltad végleg feledjed! 

Kutató kezem kezed keresi 

Esendő csókom csókod követi 

Dehogy engedlek! ne is kérjed! 

Vágyam erejét, ugye, megérzed? 

Elveszejt szemed - rabjává lettem 

Sötét éveket örökre feledtem 

Engedd hát meg, mit Tőled kérek... 

Melletted élni... örökre Véled..."

Álmodj velem

Kardvirág

Kardvirág

Kardvirág az asztalon,

növény vagy fegyver - nem tudom

tőled kaptam ma délután

s azóta egyre csak bámulom...

Igazad van, ilyen vagyok

szeretni is, bántani is tudok

a kardvirág jelbeszéd

könnyen megfejthető titok.

Érkezel vagy búcsúzol

sosem tudom, te könnyen változol

te sem vagy más, mint kardvirág

és így hozzám tartozol...

Az életünk jelekből áll,

és aki jól figyel, rájuk talál...

Látod, ez ilyen világ

jó a rosszal egybevág

vallomás és támadás

mint egy szál kardvirág.

Egy kardvirág az asztalon

növény vagy fegyver - nem tudom

tőled kaptam ma délután

s azóta egyre csak bámulom.

(Bornai Szilveszter)

Talán semmi sincs szebb a világon

Macska-egér játék

Scheffer János: Macska-egér játék

Engedjelek közel, vagy inkább maradj távol?

Jó lenne ha most itt lennél, vagy bárhol máshol?

Kedvellek Téged, talán szeretlek is már?

Mondani még nem merem, így is gyanakszol rám.

Gondolataim csak körülötted forognak,

Bárhová megyek, mindenhol eszembe jutnak.

Mikor találkozunk az eszünk beszél rólunk,

De minden szavunkat a szivünkkel is szóljuk,.

Most szerelmes macska-egér játék az élet,

Lelkünkben napról-napra emeljük a tétet,

Egyszer te üldözöl és én esek csapdába,

Máskor te menekülsz és én kereslek halálra.

Egyszer talán megállunk, ketten, magunkba nézni,

Elkezdjük a játunkat komolyan venni,

Talán a „Te” meg az „Én” majd ott „Mi”-vé válik.

S akkor szerelemre cseréljük a barátságunk.

Annyi évet vártál...

Jordan Milev: Annyi évet vártál...

Annyi évet vártál

és annyiszor álmodtál rólam,

hogy mihelyt visszatérek,

megpillantom a szemedben

a fény reményét.

Itt vagyok én - szomjaztam az óceánban

fáztam a sivatagban

és aludtam

az orkánok tenyerén.

Az érzés rubintjánál drágább

kincset nem hoztam neked,

hogy ismét itt lehetek a fényben,

amiben átfon a tekinteted.

Öt-tollú galamb szállt

a karomra -

a kéz, amely kinyitja előttem

az utolsó kaput.

Dabi István ford.

You're My Love, You're My Life

Boldogságnak apró gyöngye...

Nagy Ilona: Boldogságnak apró gyöngye...

Olyan messze lett a távol,

karnyújtása végtelen,

szemem előtt egyre tágul,

s nem éri el két kezem.

Amíg vártam türelemmel,

megfáradt az énekem,

szemeimnek csillogása

elosont az éveken.

Boldogságnak apró gyöngye

eltűnt szinte nyomtalan,

szétszóródott régi emlék

összeroppant hangtalan.

Megsárgultak már a képek,

poros lett a színpadom,

hangom, mint a szél kabátja,

s megfakult a sóhajom.

Ha tavasz jön, új virággal,

s lágy eső hoz harmatot,

megtalálhatsz kinn a réten,

mint mezei pipacsot...

Hegedű

Turza Sándor: Hegedű 

Szeretnék hangot adni neki,

csalni belőle édes, bús dallamot.

Szeretnék ember lelkéhez érni,

gyönyörű testén szeméhez beszélni.

Szeretnék dallamává lenni,

sóhajában mámoros pillanattá válni.

Húrjai alatt elsimítanám a fáradt

csókhalmokat, hallgatnám

fakad-e új sóhaj az elhalt dallamok alatt.

Teremtenék benne örök harmóniát,

még ráncossá nem töri gyönyörű testét

a rohanó, fájdalmas világ ,

velem énekelje édes dallamát.

Ha szakadnak élete húrjai

legyek én jó fülű mestere, halljam,

ha hiányról beszél a zene.

Ha a dallamok alatt elfáradt a húr, 

szakadni kész, legyek én 

őt újra hangoló zenész.

S ha belőlem nem jönne már

az élet dallama, legyen bölcsőm nekem

az embertestű gyönyörű fa.

Az éj suttogó szavai

Maszong József: Az éj suttogó szavai

Az éj suttogó szavai még itt kerengnek

köztünk, kezemben tartom arcod

hozzám bújsz kislányosan

odaadóan szeretőn,

A reggel szégyenlősen pirulva pillantott

rád s hagyta, hogy a fény felöltöztessen

teljes szépségedben mutasson meg

a felkelő napnak,

Szemed félig lehunyva lassan ébredezel

még szorosabban bújsz és ölelsz

mintha sosem akarnál elengedni

miénk lesz még e reggel,

Megborzongsz s veled rándul testem

követem a mozdulatod közeledem

fátyolos tekintetünk a végtelenben

s ajkunk halk sóhajjal összeér.

Az idő a legolcsóbb ...