Reitinger Jolán: Madárka az égen
Habfelhő az égen, csipkeszélű párna,
madárka, ha tudna csak föléje szállna,
pokolba repülne, s repülne a mennybe,
sose hallgass másra csakis a szívedre.
Ha tavaszba zendít, fújja azt a szél is,
a csőrében fűszál, a lelkében fétis,
oly magasra röppen, ahol a tűz fakad,
szellőrózsát tépdes, énekében malaszt.
Nézd csak hogyan ível, egybeforr az éggel,
felesel a Nappal, csendesül az éjjel,
eldalolja titkát, lankadatlan szökken,
füttyében az élet öröme és könnyek.
Ha hívja a párját, szárnyaival óvja,
alattuk a tenger, szépreményű róna,
csivitelnek együtt, fák sudara hajol,
szárnyuk suhogása visszhangzik valahol.
Álmos folyók felett, bércen, hegygerincen,
megosztoznak szépen mindenféle kincsen,
trillájuk elnyelik távoli harangok,
csodájuk regélik Istent hívó hangok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése