A méhekhez

Gulyás Pál: A méhekhez

Süt a szép Nap, szép virágot

nyit a boldog július,

most születnek a villámok,

ott, ahol az ég borús.

Kicsi méhek, ti a füvek

halkan zöngő fiai,

legyetek a nyárhoz hűek,

ajtajához hajlani!

Hív a sárga napraforgó,

hív a vadmargaréta,

s a kapor, az ernyőt hordó,

szitakötők hajléka,

az estike is hív nedvvel,

a borzongó levelű,

s kit az éj itat méreggel,

vérehulló fecskefű...

Menj, amerre tetszik néked,

de kerüld el a gonosz

levelű rontó vidéket,

mely tündöklik és oroz!

Szállj le bátran a bodzára,

szállj le bátran a hársra,

szállj a rezgő rezedára

és szállj le az akácra!

Süt a szép Nap, de az esti

felhőkön villám szállong, -

kicsi méh, hozz egy mézcseppnyi

villámot bolyhocskádon!

Pörgesd halkan szempillánkra,

te hallod a perc léptét:

hadd legyen lelkünkön lámpa,

ha ránk hull a sötétség!